Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)
MOJZER MIKLÓS: MS mester „Levétel a keresztről" képének datálása
Madonná»-ja (B. 44) alvó Szt. Józsefét vette példának. Az eldűlő fejetlen testben és köpenyének redőiben az igazi, közvetlen előzmény Veit Stoss szentje a «Szt. Jakab fej vételéiből (P. 8), tükörképesen (49. kép). A rogieri Salome «korszerusitése» Jacopo de'Barbari: Judit Holofernes fejével (B. 1) segítségével esett 23 s itt találkozunk először a lépő láb és a hosszú ruharedők első — még kevéssé ügyes — ábrázolásával, amelyet majd a metszet-oeuvre-ben a «Salamon bálványimádása» (L. 1) nőalakja, 24 MS mester táblaképein pedig a «Vizitacio» Máriája fog követni. A másik nőalak a szent-és-hóhér csoportjának ellensúlyozása céljából került Salome mögé, hogy így a másik oldalon a figuráktól alig elváló táj itt még nehézkes tömegét a kompozícióban kiegyenlítse. Nem nagyon szerencsés itteni megjelenése, de jellemző arra, hogy a metsző milyen fordulatokban gondolkodott. Saloménak a jelenetből kifelé hajló mozdulatát ennek a figurának «pleurant»-mozdulatával vezette vissza a cselekménybe. Hasonló kompozíciós fordulattal élt Veit Stoss a krakkói oltár Kálvária jelenetének balszélén a két Mária alakjában. 25 A Veit Stoss művészetéhez visszavezető szálak tehát a metszeten ugyanúgy kinyomozhatok, mint a «Levétel a keresztről»-képen (40. kép). Igaz, hogy a metszet schongaueri előzményt nem mutat, de annál inkább találkozunk Schongauertől kölcsönzött részletekkel a metsző többi lapján, különösen a korábbiak csoportjában. 20 Lényegesebbek ezúttal a düreri nyomok, hiszen a metsző' — az eddigi irodalomban több és kevesebb joggal kizárólag — Dürer követőjének számított. Feltűnő azonban, hogy 22 metszetének kompozíciója közül mindössze egyetlen egy (!) — a Mária gyermekével a csorgókútnál (L. 2) — követ módosítva egy megfelelő Dürer-kompozíciót és egy másik — a Szerelmespár (L. 15) — távolabbról, de tudatos ellenpéldaként egy másikat, míg a többi nem. 27 Bármennyit is hasznosított a metsző Dürer példáiból, merőben másféle összefüggésbe igyekezett állítani őket. Figyelemre méltó, hogy talán legkorábbi lapján — a „Keresztelő Szt. János fej vételén" sem düreri. hanem rogieri kompozíciót vett alapul, mint később 23 Jacopo de'Barbari hatására ebben az esetben Voss, VV. : id. mű, 108 — célzott, bár erre a figurára külön nem hivatkozott. Az összefüggés több mint valószínű, az olasz metszet csaknem biztosan 1500 előtt készült (S e r v o 1 i n i, L. : Jacopo de'Barbari. Padova, 1944, 177, — 1490-es évek» és H i n d, A. M.: Early Italian Engraving. London 1948, no. 7) és talán egyik példájául szolgált MZ mesternek a «Salamon bálványimádása» (L. 1.) női figurájának, derekától lefelé. De ennél az összefüggésnél is biztosabb, hogy a «Maria gyermekével a csorgókútnál)) (L. 2) lapon nemcsak általában, hanem a főalak bal karjának rajzában is Jacopo de'Barbari: A szent család-jának (Pass. 26) hasunk) részlete volt az irányadó (Id. Hind, no. 4). 24 V o ss, H.: id. mû, 1907, 107 ff. Ezt az összefüggést Voss nézetem szerint joggal hangoztat ta. 25 M. L e h r s: id. mű, 1929 és id. mű1932 — a stossi hatás kérdését érezhetően csak a metszetek terére korlátozta — Voss pedig inkább általában és magára a stossi szobrásza œuvre-re is értette. Voss igazsága mellett szól a valóban kimutatható hatás, amely MZ mester művét részben a krakkéá oltárhoz köti, a metszetekben pedig néhány átvétel: pl. «A királyfiak vetélkedésé-»ben (L. 21) a halott király fejét Stoss: Lázár feltámasztásá-ból (B. 1) kölcsönözte a metsző, a Krisztus mögötti figurától. 26 A «Szt. Kristófon* (L. 3) a kis Jézus, a «Salamon bálványimádásán* (L. I) a király, a «Szt. Orsolya*, a «Szt. Margit », a «Szt. Katalin* (L. 11, 10, 8)-lapok alakjai, a «Négy vitéz* (L. 13) alabárdosa részben — schongaueri példaképeket követnek vagy kompilálnak. 27 Eddig figyelemre nem méltatott tény, hogy MZ mester ceuvrejében az olasz példáknak igen jelentős szerepe volt. Általában a schongaueri és düreri mintaképeket ötvözte össze a metsző az olaszokkal, többször olasz kompozíciókat és gesztusokat érvényesítve. Rövid összesítés : (L. 1): Rogier — Schongauer — valószínűleg Geertgen — Dürer —Jacopo de'Barbari (L. 2): Dürer— Jacopo de'Barbari (L. 3): Pollaiuölo — Schongauer
