Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)

TÁTRAI VILMOS: Taddeo Gaddi ismeretlen műve a Szépművészeti Múzeumban

Liiisa Marcucci 1333—34-re teszi a sorozat létrejöttének valószínű idejét. Stíluskritikai megfontolásokon túl egy ikonográfiái szemponttal igyekszik alátámasztani álláspontját.

7 Italo Maionét

8 követi, amikor feltételezi, hogy a Jézus életéiből vett jelenetek kialakítására a Gaddival személyes kapcsolatban álló Fra Simone Fidati ágostonrendi prédikátor De Vita Christiana című, 1333-ban megjelent műve hatott. Azonban, ha egyáltalán beszélhetünk erről a hatásról, az csakis az 1338-ban megjelent evangéliummagyarázat (De Gestis Domini Salvatoris) részéről érhette Gaddit.

9 Valójában Maione idézetei is ebből a szövegből származnak. A hatás egyébként egyetlen konkrét esetben sem bizonyosodott be. Most csak a bennünket közelebbről érdeklő képet tekintve, Maione Fidati követésének tudja be, hogy Jézus születésén Mária térdepelve jelenik meg, pedig ez a motívum előfordul már Pacino •di Bonaguidánál is (Életfa, Firenze, Accademia) és a Meditationes Vitae Christi leírása szintén alapot adhatott az ilyen módon való ábrázoláshoz.

10 Az 1333— 34-es •datálással kapcsolatban még egy nehézség felmerül. Önként adódik ugyanis, hogy megtegyük az összehasonlítást Gaddi 1334-ből jelzett berlini triptichonjával (33. kép). Ismeretes, hogy ennek a műnek a kompozíciója erősen függ Bernardo Daddi 1333-as triptichonjától (Firenze, Bigallo).

11 Ha tehát épp ezért a kompozíció sajátosságaira nem is vagyunk figyelemmel, akkor is azt látjuk, hogy a részletek megformálása a berlini képen jóval keményebb, rajzosabb, aprólékosabb, mint a Santa Croce sorozat bármelyik képén, ami az egyidejű datálás lehetőségét igen kétségessé teszi. Számunkra Oertel álláspontja tűnik a legelfogadhatóbbnak.

12 Szerinte a sorozat képei olyan érett, «igen személyes és intim stílust* mutató művek, amelyek már a Baroncelli kápolna freskóinak befejezése után készültek, és azok valamennyi művészi tanulságát, átalakított formában, magukban foglalják. Oertel egyúttal meggyőző stílusanalógiára is hivatkozik, amikor a képeket a San Miniato al Monte altemplomának freskóihoz tartja közelállóknak.

13 Ezeken a freskókon (34. kép) valóban olyan lekerekített formálással, a Baroncelli freskókhoz viszonyítva szélesebb, pasztózusabb festésmóddal találkozunk, ami a szekrénydekoráló jelenetekre is messzemenőkig jellemző. A San Miniato freskókat, dokumentumok tanúsága szerint 1341 —42-ben alkotta Gaddi. Ha tehát Oertel érvelése helyes, akkor nem csak a Santa Croce sorozat képeit, hanem — a már ismertetett teljes stílus•egyczés alapján — a mi most közzétett két szárnyképünk megfestésének idejét is indokolt az 1340 körüli periódusra tenni. TÁTRAI VILMOS 'Marcucci, L.: id, mű. 60—61.; M a r e u c c i, L. : Per gli „armarij" della sacrestia •di Santa Croce. Mitteilungen des Kunsthistorischen Instituts in Florenz, 1059— 1900. 141.4 jegyzet. 8 M a i o n e, I. : Fra Simone Fidati e Taddeo Gaddi. L'Arte, 1914. 107 - 119. 9 Maionénak és Marcuccinak erre a félreértésére G a r d n e r, J. : hívja fel a figyelmet: The Decoration of the Baroncelli Chapel in Santa Croee. Zeitschrift für Kunstgeschichte, 1971. 114. 10 M e i s s, M.: Trecento Scramble. The Art Bulletin, 1953. 54—55. Meiss, miután Fidati hatását képről képre cáfolja, végül mégis arra a megállapításra jut, hogy «. . .despite this and other difficulties, we must allow the possibility, that the preacher's thought did affect Taddeo's painting.

»; A Meditationes idevonatkozó passzusa: «Allora la madré s'inginocchiô e sí lo adoró, e fece grazie a Dio e disse. . .» Mistici del Duecento e del "Trecento. A cura di Arrigo Levasti. Milano — Roma, 1935. 424. 11 L o ng h i, R.: Qualita e industria in Taddeo Gaddi. I. Taragone. No. 109. 1959. 35. Longhi szerint Gaddi és Daddi közös előképe Maso di Banco egy elveszett műve volt. 12 O e r t e 1, R.: id. mű. 120- 121. 13 O e r t e 1, R.: id. mű. 235. 78. jegyzet.