Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)
SZENTLÉLEKY TIHAMÉR: Újabban szerzett mécsesek a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményében
készítési hely gyors eldöntését illetően. Az alkalmazott technológia sem teljesen azonos. Az alexandriai és a Belgiumban őrzött mécseseknek nem csak fedőlapjait, hanem csészéjüket is két külön formából öntötték ki. E mécsek keresztmetszete mandula alakú. A hat előrehúzódó égőlyuk alját az aljrész formáján alakították ki s erre helyezték rá a fedőlapot (24. kép). Más kialakítást mutat a Szépművészeti Múzeum 8. számú mécsese. Az aljrész itt oldalprofiljában felfelé szűkülő csésze, mely inkább kézi megformálásra, mint formából öntésre utal. Ugyancsak kézi formázást mutat az égőlyukak aljának, a kerámia müvességre jellemző megmunkálása. A hat égőlyuk felső peremét viszont a fedőlappal együtt öntött hat égőlyuk képezi. Az eltérő anyag és az eltérő technika nem csak az esetleg eltérő készítési helyre utal, hanem a Szépművészeti Múzeum mécsesének készítési ideje is különbözhet a másik három példánytól. Míg a teljesen formából öntött, előrehúzódó orrvégződésű és széles beöntőlyukú másik három analóg mécs készítési ideje a 4. század végére és az 5. század elejére tehető, addig a most ismertetett mécses készítési ideje a többszöri leformázást mutató varratnyomok és az égőlyukak töveinek kialakítási módja miatt későbbre, az 5. századba mélyen behúzódóan feltételezhető. A készítési hely Alexandria, vagy környéke lehetett, illetőleg olyan területek, melyek ebben az időben közvetlenül Alexandria hatása alatt állottak (Menutis, Tap Osiris Magna, Fayum, stb.). A 9. számú mécses a szíriai —palesztinai mécsek csoportjába tartozik. Ezekre a mécsekre jellemző az orr részbe szinte egyenletes vonallal átmenő körte alakú test s a mandula alakú keresztmetszet. 70 Az olajbeontő lyuk a korábbi példányokon kicsi 71 s a vállat a tányértól elválasztó kettős kiemelkedő perem közül a külső, nyitott csatornával folytatódik az orr felé. 72 Az 5. század folyamán a beöntő lyuk mind szélesebb lesz s a teljes tányérrészt elfoglalja. 73 A 9. számú mécsnél már azt az érett típust látni, amelyen a tányér teljesen eltűnt s ennek helyét a beöntő nyílás foglalta el. Teljesen analóg példány a Szépművészeti Múzeum 59.29.A. számú mécse. 74 Ennek származási helye is ismert, a jeruzsálemi Bethesda; 75 anyaga sárgásbarna agyag, vörösesbarna festés nyomával. Az új mécses is hasonló agyagból készült, de ma már csak nyomokban fedezhető fel rajta a barna festés. Az e típushoz tartozó mécsek egyik jellegzetes csoportját az orron vallásos jelképek díszítik. 76 Legáltalánosabb a nyolc ágú fácska, mely a palesztinai menora alakját idézi fel. Ezt a szakirodalomban elterjedt véleményt 77 támasztja alá a graviscae-i ásatásoknál lelt két mécses. 78 Ezeken nem a skematikus fácskaszerú ábrázolást látjuk, hanem a hétágú gyertyatartó szabályos alakját. A menora ábrázolás még ismert az afrikai mécsek 70 Ancient Lamps. 129 — 130; B e r n h a r d, M. L. : Lampki starozvt ne. Warszawa, 1955. 333. ; M e n z e 1, H. : i. m. 100 - 102. ; B a i 1 e y, D. M. : i. m. 14. tábla. 71 Déri, S. :]A debreceni Déri Múzeum gyűjteményének leírása. Debrecen, 1922. 312. 72 Ancient Lamps. 247. sz. 73 Mint 83. jegyzet, ós 248., 250 sz. mécs. 74 A Szépművészeti Múzeum leltára. 59.29.A. szám alatti bejegyzése. 75 Ancient Lamps. 130, 250. szám. 76 M e n z e 1, H. : 100, 656. sz., 82/8. kép, lelhelve Ober-Ingelheim; B a i 1 e y, D. M. : i. m. 31, 14. tábla a; Broneer, O.: 292, XXXIV. típus. 1516. sz., XXIII. tábla; továbbá a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének már ismertetett 59.29.A. számú mécse. "Simon, M. : Recherches d'histoire judéo-chrétienne. Taris, 1962. 185— 187, 203-204. 78 H a n o u n e, R. : Lampes de Graviscae, Mélanges d'Archélogie et d'Historié, Paris, 1970. 247, 262, 7. és 10. tábla.
