Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)

SZENTLÉLEKY TIHAMÉR: Újabban szerzett mécsesek a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményében

lyosabbá, mégis nagy vonalakban az erre vonatkozó megállapítások helytállóak, így a szélesebb peremszegélyű és kisebb orrnyílású 2. számú mécset tipológiáikig később készítettnek kell tartani, mint az 1. számút. Ugyancsak a középcsöves mécsek közé tartozik a 3. számú példány. Ezt iskorongon készítették. Jellegzetesen elkülönül az első kettőtől abban, hogy alján kissé kiemelkedő talprész látható, a vállrész kissé ívesen hajlik befelé s az orr iskörteszerűen ívesebb vonallal csatlakozik a csészéhez s az anyag színe is eltérő. Eltérést mutat a behajló perem profilvonala is, továbbá ennél a mécsesnél a csövecske belső pereme valamivel mélyebben helyezkedik el, mint a behajló vállperem belső vonala. Eltér a festés módja és az alkalmazott festék anyaga is. A korábbi két mécsessel szemben a 3. számú mécsesen csak a belső felület festett, finom, barnásfekete fényes firnisz bevonattal. A felsorolt eltérő jellegzetességek pontosan mutatják, hogy a 3. számú mécset későbben készítették, mint az ugyancsak a középcsöves mécsek csoportjába tartozó előző két mécsest. A fenti jellegzetességek alapján már 0. Broneer az I. típus ismertetésénél rámutatott a típuson belüli különbségekre.7 Végleges következtetéseket azonban csak az athéni Agora ásatási anyagának ismeretében Howland tehetett.8 Az egyes analóg típusok értékelésénél, a középcsöves megoldású darabok szorosabb meghatározásához segítségül vehetjük a középcső nélküli, de hasonló részletjellegzetességekkel rendelkező mécsek típusait is.

29 A 3. számúhoz hasonló formájú és festésű mécsek Howland 21 C. és 22 B. csoportjába tartoznak és készítési idejük, a rétegek tanúsága szerint az 5. század második negyedétől az 5. század és a 4. század fordulójáig tartott.

30 Ezeknél a típusoknál és változatoknál, hasonlóan a 0. század vége és az 5. század eleje más típusaihoz, a készítési hely nem szükségszerűen a görög félsziget, de még nem is az Égei tenger szigetvilága s a kisázsiai görög városok, hanem Magna Graetia vagy a Földközi tenger nyugati partjának más jellegzetes görög települése is lehet.

31 Így nem meglepő, hogy mécsünk feltehető származási helye Dél-Itália, Tarento vagy környéke. Talán annyit lehet még ehhez hozzátenni, hogy az alapváltozatok először a görög félszigeten s az Egei tenger szigetein, főleg Kódosban, Korinthosban és Athénben fejlődtek ki. 4. Egyégős agyagmécs, Ltsz. 66.4.A. Vétel 1966. M: 2.3, H: 8.2, Sz: 5.8. Világos barnássárga agyag, világosvörös festés. A váll belső peremén sérülés nyoma, oldalán a festés helyenként foltos. Kerek csészéjű, nyújtott volutájú mécs. A keskeny vállperemet, három mélyített vájat választja el a tányértól; ezen két, egymással szembe forduló delfin reliefje. Az ábrázolás miatt a beöntő lyuk nyílása eltolódott a középponttól. Az orr végén fekete égési nyom. Alján, körbefutó vájattal elválasztottan, kissé kiemelkedő talpgyűrű. A talp közepén vésett, aljával az orr felé elhelyezkedő R betű. Az orr tövénél egy, a perem orr felé eső szakaszán két bemélyülő pontocska. 5. Egyégős agyagmécs, Ltsz. 66.6.A. Vétel 1966. M: 2.7, H: 7,9, Sz: 5.3. Sárgásvörös agyag, tégla vöröses színű festés. A váll és a tányér peremének szegélye töredezett, az oldal és alj helyenként kopott. A fedőlap ráillesztésénél az oldal orr felőli felső pereinét pálcikával elegyengették és benyomták. Kerekcsészéjű volutás mécs. A voluták között, az orr tövénél körkörös dísz. 27 26. jegyzet. 28 H o w ï a n d, R. H.: i. m. 23, 24. 29 H o w 1 a n d, R. H.: 20 és 21 C típusok. 30 Howlan d, R. H.: i. m. 6., 7. tábla. 31 O r 1 a n d i n i, P. : i. m. 50.