Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)

SZABÓ MIKLÓS: A közép-görögországi terrakotta protomék kérdéséhez

változat? Az általam ismert anyag alapján nem tűnik tisztázhatónakez a probléma.

66 Mindenesetre a hasonlóság annyira meggyőző, hogy az összefüggés tagadhatatlan. Kézenfekvő tehát, hogy a boiótiai protomé-változat megszületését közvetlen attikai hatással magyarázzuk. Nem lehetetlen, hogy ez az a pillanat, amikor Phókis, nyilvánvalóan boiótiai közvetítéssel, átvette az attikai eredetű stíluselemeket. Legalábbis erre utalhat a hamburgi múzeum terrakottája, amelyet Smith cikkében atipikus vonásai ellenére, téglavörös agyagszíne alapján a„Lebadeiai istennő" csoportjához kapcsolt, s amely kisebb-nagyobb eltérésekkel az athéni onos-díszek stílusfokát képviseli.

67 Nem túlzottan fontos azonban beiktatni ezt a bizonytalan láncszemet, minthogy a boiótiai profomé-formából a vállra omló hajfonat ok elhagyásával motivikailag „készen van" a T. 40 által képviselt változat, amely ilyen módon az attikai előképekhez is szorosan kapcsolódik, de már nem a másolás, hanem az adaptáció fokán. Összegezve a tanulságokat, úgy tűnik, hogy a késő-archaikus kor „rhodizáló" boiótiai, phókisi és lokrisi protomé-változatainak közvetlen leszármazottjai már ebben a korban egyre inkább az athéni művészet tanító erejét tükrözik, athéni minták hatására alakulnak át, telnek meg új tartalommal. Olyan jelenség ez, amely a klasszikus korban e közép görögországi területek korplasztikáját általában is jellemzi.

68 IV. A T. 40 protomé kapcsán felsorolt hiteles lelőhelyű darabok leletkörülményei arra utalnak, hogy ugyanannak az archetípusnak a replikái is előfordulhatnak sírmellékletként khtonikus jelentéssel (Abai), Pannák és a kórykiai nympháknak szentelt barlang ex voto-i között, olyan kontextusban, amely a nymphákon kívül a nő-istenségek közül elsősorban Artemis tiszteletéről tanúskodik, továbbá szentély (talán a híres kirrhai Apollón, Artemis és Létó kultuszhely) favissájában.

69 Mindez arra figyelmeztet, hogy a fátylas női protomék vallási jelentését még talán annyira sem szabad leszűkíteni, hogy azok legáltalánosabb értelemben anyaistennő vagy isten-feleség ábrázolásai ;

70 kultikus használatuk, akárcsak a legtöbb terrakotta típusé, szinte csupán az egyéni jámborságtól függött.

71 SZABÓ MIKLÓS 66 Az általam ismert onos-díszek és a kérdéses boiótiai protomék (1. még Athéni N. M 9772, m: 9,2 cm) közel azonos méretűek, ami elvben problematikussá teszi a leformázás lehetőségét. A boiótiai darabok egyébként a fátyol-viseletben térnek el attikai mintáiktól. Nem ismerem azonban a számbajövő darabok mindegyikét autopsziából, s pontos mérési adatokkal sem rendelkezem. "Smith, H. R. W.: i. m. 353. old., 2. jegyzet, 47, 8. t.; V.o. még ehhez a Winter I. 242, 8formaExarcho-i képviselőit (Athéni NM 4190-91). 68 Ebben a kérdésben, a munkában kifejtett részletmegoldások egy részével szemben felvetődő ellenvetések ellenére, mindmáig alapvető: P o u 1 s e n, V. H.: Der strenge Stil, in: Acta Arch. (Koppenhága) 8 (1937) 48 skk. 69 Ehhez az irodalom idézve a 7., 8. ós 9. jegyzetben. 70 így: Smith, H, R. W. : i. m. 354. old; A Magna Graecia-i anyaghoz 1. Zun t z, G.: Persephone. (Oxford 1971) 100 skk. 71 Vö. ehhez R o b i n s o n, D. M.: Olynthus XIV. i. m. 71. sk.: A leletekből kikövetkeztethetően a fátylas istennő alkalmanként Athénával vagy Artemissel is azonos lehet.