Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)
SZABÓ MIKLÓS: A közép-görögországi terrakotta protomék kérdéséhez
kívül északon, elsősorban a thrák tengerparton telik meg lelőhelyekkel a térkép. A «rhodosi» protomék északi jelentkezésének kérdése az olynthosi ásatások eredményeként vált aktuális kutatási problémává. Érthető, hogy éppen Robinson volt az, aki a történeti háttér interpretálását több ízben is megkísérelte, bár kétségtelenül egyfajta Olynthos centrikus nézőpontból. Véleményének legszilárdabb pontja a helyi fabrikáció tényének felismerése volt, a „rhodizáló" műhely kialakulását azonban hol rhodosi mesterek megjelenésével, hol pedig rhodosi vagy inkább boiótiai hatással hozta kapcsolatba. 42 Mindenesetre Robinson eljutott addig a felismerésig, hogy Boiótiának különleges szerepe lehetett a ,,rhodosi" vagy tágabban keleti görög terrakotta-típusok késő-archaikus kori elterjedésében a görög világ északi perifériáin. Csak sajnálni lehet, hogy nem ismerjük e megállapítást alátámasztó érveket, vagy akárcsak a pontos gondolatmenetet, amely az olynthosi anyag legjobb ismerőjét ennek feltevésére ösztönözte. Kétségtelen ugyanis, hogy Olynthosban előkerültek boiótiai készítésű agyagszobrocskák és azok utánzatai 43 , de — legalábbis, ahogy én látom — nem a „rhodizáló" protomék között. Amennyiben pedig csak az bizonyítható, hogy azonos „rhodizáló" protomé-formák Boiótiában és északon egyaránt feltűnnek, ezzel még nincs igazolva Boiótia esetleges közvetítő szerepe a kérdéses formák észak-görögországi elterjesztésében. Mindez persze nem azt jelenti, hogy eleve képtelenség Robinson feltevése, hiszen — éppen a most mondottak után — nem volna meglepetés, ha boiótiai készítésű „rhodizáló" protomék, vagy azok leszármazottai is előkerülnének északon. Fel kell azonban hívni a figyelmet egy másik lehetőségre: a thrákiai tengerpart keleti görög stílusú terrakotta típusai megszületésének magyarázata során - anélkül, hogy ezzel a kérdés megoldását szuggerálnánk — nem szabad figyelmen kívül hagyni a szomszédos Thasos műhelyeit, amelyek a protomé műfajában is figyelemre méltót alkottak." Az északi „rhodizáló" protomék együttese a Szépművészeti Múzeum gyújtemégyéből az 55.817 számú darabbal gazdagítható. (13— 14. kép) 45 A darab anyagára jól ráillik Robinson meghatározása az olynthosi agyagról : „reddish buff clay with much Macedonian mica" 46 . A budapesti profoméval azonos formából származó da42 R o b inso n, D. M.: in: Excavations at Olynthus. IV. köt. Baltimore, 1931. 4. old.: elsősorban rhodosi mesterek bevándorlására gondol.; in: Olynthus XVI. i. ni. 70 skk. : az olynthosi protomék inkább boiótiai, mint rhodosi hatás alatt készültek. — A „rhodosi" protomék északi elterjedését fontos volna a Fekete-tenger vidékén is vizsgálni. Ehhez 1.: Ko b ti 1 i n a, M. M.: (szerk.) : Terrakotü szevernovo Pricsenomorja. Moszkva, 1970. 34. old., 10. t.; 49. old., 26, 1. t. stb. A thrákiai és a Fekete-tenger vidéki anyag kapcsolatai szempontjábc>l figvelmet érdemelnek az Elnius-i protomé-változatok: M o 11 a r d - B e s q u e s, S. : i. m. B 296 - 297. sz., XXXIII. t., vö. 42. sk. 4:i Vö. Robinson, D.M.: Olynthus XIV. i. m. 5(5 skk. ; Higgins, R. A.: Greek Terracottas, i. m. 84. old. — Agyagszínük alapján, amint erről 1970-ben E. Youri szíves engedelmével a Thessaloniki Múzeumban meggyőződhettem, több darab is boiótiáinak tűnik. Ezek némelyike, mint pl. az ityphallikus Silénosok, típusukat tekintve keleti görög eredetűek. Vö. pl : Robinson, D. M.: in: Excavations at Olvnthus. VII. köt. Baltimore, 1933. 82. old., 311. sz., 38. t. (0.2223); 81. old. 307. sz., 38. t. (O.2220).; uo. 309. sz. (0.2222.) stb. ; Ezek a típusok azonban helyi agvagból is ismertek. Pl. : Olynthus IV. i. m. 80. old., 402. sz., 44. t; V.o. Schmaltz, B.: i.m. 17 skk. 44 Ehhez egyelőre: S a 1 v i a t, F.We ill, N. : Archaeology 13 (1960) 97 skk., különösen: 103. old., 9. kép.; Guide de Thasos. Paris, 1968. 148 skk.^ 87. kép. - A thasosi protomék feldolgozását F. Croissant végzi. 45 M.: 10,08 cm. Alapozás nélküli vízszintes, párhuzamos csíkok a mellen, pirossal (cinóber, HgS), piros nyomok az arcon és a szájon, feketés és vörös pontok a fátyol legfelső részén, fekete szemcsék a jobb szemen. 46 Robins o n, D. M.: Olynthus XIV. i. m. 69. old.
