Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)
SZABÓ MIKLÓS: A közép-görögországi terrakotta protomék kérdéséhez
gítja meg, hogy az általam ismert középgörögországi darabok szinte kivétel nélkül helyi anyagból, következésképpen helyben készültek. Gyanítható némelykor, hogy egy-egy boiótiai, lokrisi vagy phókisi darab olyan formából készült, amelyet (vagy másik lehetőség szerint ugyanarról az archetípusról készített «ikerformáját») Rhodoson is használták. 33 Ezek szerint tehát Közép-Görögországban a keleti görög stílusú protomék sorozata ,,rhodosi" formák használatával indult. 34 Ez a szituáció — mint később visszatérünk rá — fordulatot sejtet Közép-Görögország és a keleti görög területek koroplasztikájának kapcsolatában: korábban a keleti görög plasztikus edények elsősorban, nyilván tartalmuk miatt, jutottak el Boiótiába és a szomszédos területekre; most, az archaikus kor végén a szállításra egyébként nem érdemes votiv terrakották esetében — óvatosan fogalmazva — a negatív formák importja kezdődik meg, ugyanúgy, mint a nyugati és az északi görög területek felé. 35 Mindebből az is következik, hogy ismeretlen lelőhelyű „rhodosi" protomék lokalizálásakor, nagy mértékben figyelembe kell venni az agyagfajtát, mint ahogy ezt példáid Higgins tette egy londoni példány esetében. 36 A Szépművészeti Múzeum 50.608 számú protoméját (11—12. kép) a korinthosi csatorna építkezéseinek magyar mérnöke, Gerster Pál, a hagyomány szerint Korinthosban szerezte, 37 ami csak annyit bizonyít, hogy közép- v. dél-görögországi eredetű. Feltűnő, hogy a darab anyagának színe, és — erős nagyításban vizsgálva, — minősége olyannyira megegyezik a T. 40-es protomé agyagáéval, hogy már ennek alapján is felmerül a Gerster-féle terrakotta phókisi származásának a gyanúja. Ezt a lehetőséget a valószínűség fokára emeli a kirrhai favissa vizsgálatának eredménye : a nagy leletben egész kémnek ez a része sokat köszönhet. — A boiótiai, lokrisi és phókisi leletekhez: Rhitsona, Halai: a leleteket idézi S m i I h, H. R. W.: i. m. 353 sk., 3. jegyzetében. (L. uo. aitoliai változatokat) Abai (Exareho) 419. sz., stb. (ChairóneiaiMúzeum); Kórykiai barlang: számos, egyelőre lelt árazatlan töredék. (Delphoi Múzeum); Kirrha 0591, 6593 stb. (Delphoi Múzeum). Az utóbbi lelőhelyekről mennyiségileg is figyelemreméltó anyag vár feldolgozásra. (Vö. még a 38. jegyzetet.) A boiótiai újabb ásatások közül aPyri temető anyagából egy protomót (4. sírból; Thóbai Múzeum)ismerek. Ez azonban töredékes és letisztítatlan, s így nem tudtam eldönteni biztosan, hogy nem fiatalabb, boiótiai változathoz (vö. Winter I. 237,2) tartozik-e? 33 Az anyag közöletlensége miatt ennek a problémának nem tudtam utánajárni. A publikált anyagból a halai protoméhoz (Gold m a n, H. — J o n e s, F. : i. m. 413. old., IV-a-23. sz. XIX. t.) Thébaiban és R hódosban végzett méréseim alapján egy ialvsosi példány (Kremasti 10799, T. 289 = J a c o p i, G. : Clara Rhodos 3, 1929, 129. old., 119. kép) jöhet ebből a szempont ból számításba. — À „parallel moulds" problémájához : N i c h o 1 1 s, R. V.: i. m. 223. old. 34 Az általam ismert anyag emellett szól. Megjegyzendő, hogy a kapcsolat Boiótia és Rhodos között a klasszikus korban sem szakadt meg. A Higgins, E. A.: i. m. 20. t. ,,C" típusa rhodosi, azonban Boiótiában is előfordul. (Vö. M o 11 a r d - B e s q u e s, S.: i. m. 96. old., C 75—7. sz.) Sőt, mint Knoblauch kimutatta (i. m. 168. old., ill. Kat. 295. ós 297. sz.), ugyanabból a matricából készült darabok Boiótiában és Myrinában is előkerültek. Ezeknek a kajicsola toknak a vizsgálata azonban túlmutat e cikk keretein. 35 A,,rhodosi" plasztikus edények elterjedéséhez; D u c a t, .1 : Les vases plastiques rhodiens. Paris, 1966. 7 skk.: A bennünket érdeklő szempont Írói nehezen áttekinthető.; ill. 175 sk. — A „rhodosi" protomék elterjedéséhez, erősen hiányos anyaggyűjtéssel: S m i t h, H. R. W. : i. m. 353. old., 3. jegyzet; Szicíliai protomé-matricákhoz : R i z z o, G. E.: RM 12 (1897) 300 skk. ; Az északi területek anyagához 1. a 42-47. jegyzeteket, alább. 36 H i g g i n s, R. A. : Terracottas in the British Museum I. köt. London, 1954. 214. old. ,801. sz., 108. t. 37 M.: 8,92 cm. Áttetsző alapozás (szilikát—Si0 2 ) nyomaival.
