Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 41. (Budapest, 1973)

HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: A Velazquez bodegónok néhány problémája

don, Sir Hugh Lane (kV). 1909 táján); London, Sir Otto Beit (1913-tól) és örökösei. Az 1933-as restaurálásig a háttérben levő bibliai jelenet nem volt látható. 8. A mulatt konyhalány 1618-1619 Chicago, Art Institute. O. v. 55x104 cm. Az előbbi replikája a bibliai jelenet nélkül. 1927-ben publikálták. Zürich magángyűjtemény; München, L. von Buerkel; Berlin, P. Bott en wieser; Amsterdam, Goudstikker műkereskedő; New York, Mrs. Steiner. Palomino egy képleírásához hasonlít, Tárgya talán Cervantes ((Példás elbeszéléseidből («A nevezetes mosogatólányiból.) A sevillai vízhordó El Aguador 1620-22 London, Apsley House, Wellington gyűjtemény. O. v. 106x82 cm. 1628-ban Juan Fonseca y Figueroa királyi káplán («sumiller de cortina») hagyatékában, innen don Gaspar de Bracamonteboz, majd a bíboros-infáns, don Fernando tulajdonába. 1700ban II. Károly hagyatékában, majd a Buen Retiro, 1701-es leltárában, 1813ban hadizsákmányként került Vittoriánál Wellington herceghez. Velázquez bodegónok említése korabeli és XVIII. századi forrásokban: 1634-ben Velázquez Francesco de Rioja kiutalására 18 festményéért nagyobb öszszegű pénzt kapott a királytól, ebben két bodegón is volt. 1660-ban Velázquez hagyatékában: «... una pintura con un muchacho, con su marco negro, de vara y media de largo.» 1724-ben megjelent munkájában Palomino leírja a «Sevillai vízhordó»-t a királyi palotában («. . . no se debe pasar en silencio la pintura que llaman del Aguador en el Palacio del Buen Retiro») a «Két fiatal legény asztalnál»-t («. . . dos pobres coniiendo en una humilde mesilla. . . »), egy ehhez hasonlót, melyen egy pénzt számláló fiút festett le («. . . un muchacho mal vestido. con una monterilla en cabeza, contando dineros sobra una mesa. . .»), egy fiút korsóval a kezében gazdag csendélet társaságában («. . . un muchacho con una jarra en mano. . .»). 1774-ből való a pétervári palotának az a leltára, melyben először szerepel a II. Katalintól vásárolt, de ekkor még flamand festő művének tulajdonított «Etkezok» («Collation»), az 1797-es leltárban a kép mint: «Une pièce flamande: Une Collation» szerepel. 1777 táján Antonio Ponz emlékezik meg a «Sevillai vízhordó»-ról és a «Két fiatal legény asztalnál* c. képről, valamint egy festményről, melyen egy fiatal legény áll egy kutyával. Ezek a királyi gyűjteményben vannak. Említi Cadizban Don Sebastian Martinez tulajdonában azt a három bodegón-t. melyek nem lehetnek a mester 10* 147