Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)

Könyvszemle

Patak y Dénes: Szőnyi István. Budapest, 1971. Corvina Kiadó. 20 oldal, 8 kép, 24 színes tábla. Szőnyi István (szül. Budapest 1894 — megh. Zebegény 1960) a két világháború közötti magyar íéstészet vezető alakja volt. 1921-ben rendezett első önálló kiállításától kezdve egészen haláláig a modern magyar íéstészet legnagyobb hatáséi mestere. Hatalmas festői oeuvre-jéből a szerző eziíttal a legszebbeket mutatja be ebben a válogatásban, melyet az életrajz és stílusának elemzése kísér. Szőnyi festészete az expresszív konstruktivizmusból kiindulva jutott el egy újértelmű posztimpresszionizmusig, melynek legsajátosabb magyar képviselője volt. Gábor Eszter: A CIAM magyar csoportja (1928—1938). Architektúra-sorozat. Budapest, 1972. Akadémiai Kiadó. Idoldal, 45 kép. A kötet a CIAM (Congrès International d'Architecture Moderne) szervezetének magyarországi csoportját mutatja be. Működésük a magyar építészet megrijulásának korszaka. E csoport kapcsolata egyrészt az európai építészet leghaladóbb irányzatával és szervezetével, másrészt a haladó baloldali értelmiséggel, valamint munkásságuk figyelmet érdemel. Céljuk, szociális építés a széles néprétegek számára, újtípusú városrendezés és belső építészet — a két világháború közötti Magyarországon nem valósulhatott meg. Tagja volt Molnár Farkas, aki a Bauhaus mozgalomból indult, Forbát Alfréd, Gropius egykori munkatársa és több jelentős magyar kortárs építész. A csoporthoz tartozónak vallotta magát a külföldön élő Breuer Marcell is. Formaviláguk, stílusuk a Bauhaus, De Stijl és Le Corbusier építészeti törekvéseiből merített, lényegében a funkcionalista építészet sajátos magyarországi rit ját egyengették.