Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)

ZENTAI LORÁND: Egy firenzei állat-mintakönyv a Szépművészeti Múzeumban

firenzei, ún. «fine manner» csoportba tartozó metszeteken találhatók (32. kép),

54 ahol a különböző értelmezési lehetőségek közül a bűn-búnhődés gondolat látszik legvalószínűbbnek.

55 Az oroszlán alakjához is az említett metszetek körében találunk analógiát;"

11 míg a fekvő szarvas motívuma ismét egy Cherico által illuminait kódex keretdhzében bukkan fel.

57 Végül a llv oldalon (34. kép) található az első mester által rajzolt utolsó állatfigura, a pihenő kutya egy további variánsa, melynek típusát ugyancsak számos esetben viszontláthatjuk: a Firenzei Képes Krónika két lapján (35. kép),

58 a «fine manner» csoport két metszetén,

59 fordított állásban, végül a Bartolommeo di Giovanninak tulajdonított cassone-táblán.

60 Összefoglalva az eddigiekből adódó tanulságokat, nagyjából, úgy véljük, eléggé világos kép rajzolódik ki mintakönyvünk művészi környezetéről. Az állat-motívumokhoz viszonylag szép számú analógia gyűlt össze főként a XV. századi firenzei állat-mintalapok, a cassone- és miniatúra-festészet, valamint a legkorábbi rézmetszetek, a Firenzei Képes Krónika köréből. A rokon példák az 14(50 —80-as évek körül tömörülnek; az analógiák jellege, az ábrázolások típusa, a mintakönyv kis mérete, pergamen lapjai az első mester személyére nézve leginkább talán miniátorra engednek gondolni. A XV. századi firenzei kódex-festők közül a legtöbb analóg motívum Francesco d'Antonio del Chericonál (működött 1484-ig)

(il mutatható ki — aki egyébként, ötvösként, a korai, «fine manner»-ben dolgozó rézmetszőkkel is kapcsolatban lehetett. A naturalisztikus elemekkel gazdagított modern illuminátor-stílusnak ő az első jelentékenyebb képviselője ekkor Firenzében, műhelyében formálódott szinte a teljes 1470—1500 között működő firenzei miniátor.generáció."

2 Bizonyos, hogy a budapesti mintakönyv is ebben a környezetben készült — ennél többet mondani azonban csak a már említett művészeti ágak alaposabb, összefüggéseiket figyelembe vevő, szisztematikus feldolgozása után lenne lehetséges. A mintakönyvünk első mesterétől származó rész végső soron az egy évtizeddel ezelőtt még csak írott források tanúságából tudott,

03 de materiálisán megragadhatatlan firenzei állat-mintakönyv tradíciónak az 1400 körül készült Louvrebeli mintakönyv, a Degenhart által rekonstruált és Uccello műveként elismert mintalap-gyűjtemény mellett időrendben a harmadik jelentős emléke. ZENTAI LORÁND 51 H i n d, A. M.: i. m. AJ.23.; A. I. 48. ; A. II. 2. r>

'

r

' Lexikon der christlichen Ikonographie. (Ed. E. Kirschbaum) IL Rom-FreiburgPasel-Wien, 1970. 223. (irodalommal). 5fi H i n d, A. M.: i. m. A. II. 2. 57 D'A n c o n a, P.: La miniature italienne du X

e au XVI

e siècle. Paris et Bruxelles, 1925. 95. kép. 58 D e g e n h a r (, P. — S e h m i t t, A. : i. m. 392 a. és 400 b. labia. 59 H i n d, A. M. : i. m. A. II. 1. és A. IV. 10. ,;

" L. 28. jegyzet, 61 L e v i (l'A n c o n a, M.: Miniatura e miniatori a Firenze dal XIV. al XVI. secolo. Firenze, 19(52. 108. s kk. R2 V a g a g g i n i, S. : La miniatura fiorentina nei secoli XIV e XV. Milano — Firenze, 1952. 12.; 8 a 1 m i, M.: La miniatura italiana. Milano, 1956. 48. ß3 A firenzei állat-mintakönyv-tradíció kérdéseiről, a Ghibertire, Uccellóra vonatkozó •dokumentumokról h: Deg e n Íi a r t, B. — S c h m i t t, A.: i. m. XV. s kk., 290, 391, 395. s kk.