Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)
ZENTAI LORÁND: Egy firenzei állat-mintakönyv a Szépművészeti Múzeumban
A mintakönyv ábrázolásait vizsgálva jól látható különbség mutatkozik a rajzok két csoportja között. Az egyik csoport jellegzetessége: zárt körvonalú tollrajz, .szürkés tónuséi tintával, finom lavirozással : a másik csoport oldott, bravúros technikával készült, gyors ecsetrajzokból áll, a rajzoló egységes tónuséi sárgásbarna tintát használt. A két rajzcsoport készülte közt jelentős időbeli különbséget kell feltételeznünk, mert, bár mindkettő művésze szorosan a firenzei állat-motívumkincshez kapcsolódik, stílusuk a firenzei fejlődésen felül legalábbis egy generációnyi eltérést mutat. Az első mester a XV. század 2. felében működött — az alábbiakban az ő tevékenységi körét próbáljuk meg valamelyest pontosabban körülhatárolni ; a második a XVI. század első harmadában, a cassone-festő Jacopo del Sellaio, Bartolommeo di Giovanni, a miniátor Monte del Fora és az állat-mintakönyv tradíciót betetőző Piero di Cosimo kortársaként — személye, művészegyénisége, az említettek által reprezentált művészkörrel együtt még további vizsgálatot érdemel és igényel. 5 Az első mester művészegyéniségének megközelítésében egyetlen út látszott, követhetőnek: az első, véletlenül felbukkant példák után a firenzei állat-motívum analógiák felkutatása a hozzáférhető területeken. A munkát eléggé megnehezítette, hogy a legfontosabb, legtöbb rokon motívumot ígérő művészeti ágak: a cassoneés miniatúrafestészet, a rézmetszet korai emlékei többnyire csak közepes vagy gyenge reprodukcióban (a miniatúrafestészeté még így is csak igen szórványosan) voltak elérhetők, ami a kis méretű állatfigurák összehasonlítását igen problematikussá tette. Nem kisebb akadályt jelentett az említett teriiletek attribuciós és kronológiai szempontból való rendkívül hiányos feldolgozottsága. F két okból következőleg a kajjott eredményeknél is meg kellett elégednünk bizonyos hozzávetőleges jelleggel, mind a művész személye, mind a készülés időpontja tekintetében. A meglehetősen szerteágazó motívum-analógiák felsorolásánál célszerűnek tűnt a mintakönyv-lapok sorrendjét követni. Ez, a jobb áttekinthetőség mellett, a mintakönyv ábrázolásainak néhány kisebb belső összefüggését is kiemelte. 1 —2v — Mind a négy oldalon a második mester rajzai. 3 — Az első mester néhány kisebb állatrajza: két malac, ugró nyúl, agár feje, valamint egy heraldikus alak : oroszlán testű, szatír fejű, gömböt tartó szörny — későgótikus, reneszánsz miniált kódexek jellegzetes figurái; a heraldikus alak pontos előképe egy XV. század végi, firenzei, Attavante körében készült kódex feloldatlan címerében. 6 A lapnak az első mestertől üresen hagyott felületét a második mester rajzai borítják, a helykihasználás maximális ökonómiájával. Ez az egymásmellettiség néhány további lapon is megfigyelhető. 3v (17. kép) — További régies, a gótikus lapszél-ornamentika jellegzetes típusait követő állatok, állatfejek. Rokon ábrázolások: egy, az 1400-as évekből származó 5 Működésének idejére terminus post quem-ként tekinthetők az 1510 — 20 körüli évek, ugyanis a mester két, nagyjából erre az időre datalhaté) rézmetszet állat-alakjairól is készített másolatokat, a mintakönyvben. Több érv szól amellett, hogy személyét Monte del Foraéval azonosítsuk, azonban az eredeti művekkel való összevetést elengedhetetlennek tartjuk feltevésünk bizonyításához. I 968-ban a firenzei Dóm-múzeumnak, a kérdés szempontjából legfontosabbnak tűnő kódexei az árvíz pusztításai miatt hozzáférhetetlenek voltak számunkra. — E művészcsoport együttes vizsgálatának néhány problémájáról 1. Eimer, G. : Bartolommeo di Giovanni and the Urbino Bible in the Vatican Library (A Contribution to the Problem of Bible Illustration). Konsthistorisk Tidskrift XXXV, 1966. Hafte 3-4., 53-71. 6 Hermann, H. J.: Die Handschriften und Inkunabeln der italienischen Renaissance. NF. VI. 3. Leipzig, 1932. XXXVII. 1. tábla.
