Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy etruszk bronztükör
vékony hullámvonal jelzi, de ilyenkor a levelek és bogyók szára is egyetlen vonal. 7 Az sem ritka, hogy az ág vastagságára kettős vonal utal, azt pedig, hogy a leveles gyümölcs-szárak vékonyabbak, a szokásos kettő helyett egy vonal jelzi. 8 Ennek fordítottja azonban, amit a budapesti tükrön látunk: a vékony ágon ülő vastag szárak máshol nem fordulnak elő. Igen ritka, ha nem is egyedülálló az, hogy a levelek és gyümölcsök párosával, nem pedig váltakozva ülnek az ágon. 0 A bogyók formája erősen stilizált; a vésőnek aligha volt célja reális, azonosítható képet adni róluk. Ez megfelel a tükröket keretező növénydíszek egyik általános tendenciájának: különböző növények irreális összefonódása vagy egymáshoz hasonlóvá stilizálása éppoly gyakori rajtuk, mint természetes formájuk megváltoztatásával ornamentális motívummá alakításuk. 10 A leveleket és bogyókat tartó ág hullámvonallá stilizálása is ennek az ornamentalizálódásnak jellemző példája. A keretben foglalt jelenet Héraklés-Hercle harca a nemeai oroszlánnal. Jól ismert jelenség az etruszk tükrökön, hogy a kép elhelyezése nem levegős, hanem igyekszik a kerettől határolt teljes felületet betölteni; a rajz gyakran beleszalad a keretdíszbe, az esetleg fennmaradó szabad helyet pedig tárgyak, a jelenethez olykor alig tartozó állatalakok, növénydíszek vagy feliratok töltik ki. A budapesti tükör kompozíciója jól illeszkedik a keretbe, csak Héraklés mögött maradt szabad tér, amelyet a buzogány ábrázolása tölt ki. A hérosz a vonalakkal jelzett talajon fél térdre ereszkedve két karjával átfogja az oroszlán fejét; az állat igyekszik Héraklés testéhez férni, mancsaival bal combját tépi. Különösen feltűnő, hogy jobb hátsó lábával is a hős bal combjába kap, mint bal mellső lábával. Ennek a térbeli irrealitása annál inkább figyelemre méltó, mert Héraklés térdelő jobb lába hibátlan rövidülésben van ábrázolva. Az, hogy a buzogányt lefektetve, vagy esetleg egy képzelt falhoz támasztva kell-e elképzelni, nem dönthető el a rajz alapján. Ábrázolása a jelenetben egyébként nem pusztán térkitöltő jelentésű; a görög hagyomány tud a mítosznak egy olyan változatáról, amelyben Héraklés először buzogányával próbálta meg agyonverni az oroszlánt, és csak amikor sebezhetetlensége kitűnt, tette félre. 11 Ugyanígy megvan a motivációja a görög hagyományban a sziklás talaj jelzésének is, amely az oroszlánharc ábrázolásain minduntalan viszszatér, és a küzdelem hagyományos színhelyét, az oroszlán hegyi barlangja előtti teret érzékelteti. 12 A díszítés minden részlete arra mutat, hogy túl vagyunk az etruszk tükrök művészetének klasszikus korán, 13 de a késői tömegprodukció konvencionális, hanyag kompozíciói közé sem sorolható. A rajz stílusa egyedülálló az ismert tük7 Például ES 89. t.; 234. t.; 291. t.; 291A t.; 296. t.; 361. t.; 413.1.; V. 141,2. t.; St. Etr. 17 (1943) 509. old., 7. kép; AJA 21 (1917) 374. old., 3. kép; 382. old., 5. kép. 8 Például ES 197. t.; 198. t.; 326. t.; V. 63,1. t.; St. Etr. 16 (1942) 60,1. t.; 64,1. t.; St. Etr. 17 (1943) 499. old., 3. kép; 502. old., 4. kép; 507. old., 6. kép; St, Etr. 19 (1946 - 47) 1. t. s Például ES 51,3. t.; 119. t.; 178. t. 10 Matth ie s, G.: Die praenestinischen Spiegel. Strassburg, 1912. 30 — 31 (a motívumról, a szőlő- és borostyánág megkülönböztetésének nehézségéről és a fenti mellett állandóan jelenlevő naturalisztikus tendenciáról); Pampanini, R., St. Etr. 4 (1930) 293. sköv., a fenti motívumról 300- 302., a meghatározás nehézségeiről: 314. Vö. Phillips, K. Meredith, St. Etr. 36 (1968) 167. old. és 23/c. tábla -a budapestihez igen közelálló keretdísz); Mayer — Proko p, I. : Die gravierten etruskischen Griffspiegel archaischen Stils. Heidelberg, 1967. 112 — 3. 11 K u n z e, F.: Archaische Schildbänder (Olvmpische Forschungen, Rand TT), Berlin, 1950. 101. 12 R o b e r t, C.: Die griechische Heldensage. Berlin, 1921. 441. 13 A periodizációról B e a z 1 e y, J. D., JHS 69 (1949) 4. sköv.
