Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 39. (Budapest, 1972)
EMBER ILDIKÓ: Tobias Verhaecht festménye a Szépművészeti Múzeumban
jelölve meg, 14 s ezt veszi át Van den Branden is művészéletrajzaiban. 15 Verhaecht antwerpeni tanulóéveit itáliai utazás követte, ahol a toszkán nagyherceg kegyét elnyerve Firenzében dolgozott, 16 majd Rómában freskó-tájakat festett 17 — a Bril fivérekhez hasonlóan —, melyekről azonban csak feltevésként hagyományozódott a megállapítás, hogy kvalitásban alatta maradtak Paulus és Matheus nagyszabású panorámáinak. 18 Hazatérte után, 1590-ben avatták mesterré, s mint sokat foglalkoztatott festő részt vett 1594-ben Ernő főherceg, Németalföld új kormányzója bevonulása alkalmából a város dekorációs munkáiban. 1!) A jelek szerint élete végéig,. 1031-ig Antwerpenben dolgozott, ahol számos tanítványa volt.' 20 Verhaecht feltehetőleg terjedelmes oeuvre-jének rekonstrukciója a jövő kutatás feladata; jelen tanulmány a mester biztosan attribuait mintegy húsz festményéből és számos rajzából csak azokkal foglalkozik, melyek a budapesti kép meghatározását segítik. — Festményünkön lombos erdő sötét barnás-zöld homályából nyílik széles kilátás a változatos, hűvös-párás, kékes-zöld tájra. A kép felépítésében közvetlenül kapcsolódik a XVI. századi flamand panoráma-tájakhoz: kulisszaszerűén egymás mögé csúsztatott síkok, átlósan a távolba vezető völgy és a színezés hagyományos három tónusban tartása szolgálja a mélyülő tér érzékeltetését. Baloldalt magaslatra helyezett facsoport zárja el a kompozíció félhomályban tartott előterét a középen látható, hátulról megvilágított tisztástól. Innen egyenletesen lejt a táj jobbra, ahol a kis falúddal átívelt patak egy fordulatával újra az előtérbe ér, egészen a kép alsó széléig. A láthatatlanul kanyargó vízfolyás átlós völgye vezet ismét balra, a kép legmélyén napfényben úszó, kiszélesedő párás tér irányában. Pontosan ezt a kompozíciós sémát követi Verhaecht 1015-ből datált festménye, mely egykor a berlini Kaiser-Friedrich múzeum tulajdonában volt (47. kép). 21 Megegyezik vele az 1961. évi németalföldi tájképkiállításon szerepelt «Hegyes táj folyoval» 22 és az 1938-ban Berlinben elárverezett «Sziklas táj» 23 is, előbbin a közeli fa aprólékosan festett lombozata, utóbbin a villám sújtotta csonka törzs motívuma erősíti a hasonlóságot. Távolabbról, az arányokat a háttér javára eltolva érvényesül ez a kompozíciós megoldás a valamivel korábbi müncheni Tájképen (49. kép), 24 melynek képünkkel való rokonsága a részletfelvétel egybevetésével mutatkozik 14 M a n d e r, C. van : Schilderboeck ; franeia ford. : H y m a n s, H. : Le livre des peintres. 1882. IL 288. "Branden, F. J. van den : ( Jesohiedenis der Antwerpsehe Sohilderschool. Antwerpen, 1883. 385. 16 W u r z b a e h, A. von : i. m. 11 . 707 ; W i 1 e n s k i, R. H. : Flemish Painters. London, 1900. J. 508. 17 B i e, C. de: i. m. 48; R o s e n b e r g, A. : i. m. 134. 18 Vö. : R o s e n b e r g, A. : i. m. 134. 19 A dekorációk készítésében Martin de Vos szerepe volt kiemelkedő. Vö. : Le siècle de Bruegel. Kiállításkatalógus. Bruxelles, 1903. 201; B o g h e, J. : Descriptio publieae gratulationis speetaculorum et ludorum, in adventu sereniss. principis Ernesti archiducis Austriae. Antwerpen, 1595. 20 Tanítványainak legteljesebb névsorát C. van Mander közli. H y m a n s — M a nd e r: i. m. IL 288. 21 Folyóvölgy hegyek között. Ltsz. 2027; fa, 50x83 cm. Jelzett és datált. Háborús veszteség. (Fénykép a berlini Staatliche Museen Archívumából.) Kiállítva: Berlin, Galerie Gottschewski-Sehäffer. 1927. Kat. 112. sz., XIII. tábla. 22 Fa, 50x70,5 cm. Bruxelles, Heulens-gyűjtemény. Jelzett és datált 1614-ből. Reprodukálva : Landschap in de Nederlanden 1550 - 1630 ; Kiállításkatalógus. Gent, 1961. 72. sz. 2;i Réz, 35x51 cm. Jelzett és datált 1015-ből. Berlin, Lange, 1938. Marx-Gyűjtemény árverése, 4L sz. Repr.: 2. tábla. 24 Fa, 49,5 X 67 cm. Jelzett és datált 1 01 2-ből. München, Bayerische Staatsgemäldesammlungen, ltsz. 7891.
