Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 39. (Budapest, 1972)
POGÁNYNÉ BALÁS EDIT: Mantegna-metszetek hatása Raffaello és Raimondi «Gyermekgyilkosság» kompozícióira
A «Gyermekgyilkossag» metszet bal oldalán levő bakó alakja vonásról-vonásra pontos megfelelője Mantegna rajzának és az azzal kapcsolatos I. F. T. jelzésű <<Kígyóölő» metszetnek (17. kép), 8 amely motívum a Csatakartonon jobbra felül a pajzsos alakban van ábrázolva. Nemcsak a Raimondi metszet, hanem a raffaellói terv is világos formában tartalmazta a mantegneszk nietszetalakokat. Ezt mutatják Raffaellónak e metszettel kapcsolatos rajzainak különböző változatai. Ezek a rajzok igen érdekes összefüggésekre világítanak rá az egyes változatok egymáshoz való viszonyulását tekintve. Fischel 9 «Tanulmany Salamon ítéletéhez és a Gyermekgyilkossághoz* (29. kép) (F. V. 231), az Albertinában levő Raffaello rajzon rámutatott arra, hogy egy lapon szerepel a Salamon ítéletéhez, a Stanza della Segnatura mennyezetére készült anya alakja és a «Gyermekgyilkossag» metszet bal oldali hóhérja. A bakó ezen a rajzon még egyszer szerepel, háromnegyedprofilban, a michelangelói kartonon látható fejjel megegyezően, mutatva mind a mantegneszk, mind a michelangelói inspirációt. A freskón azonban, mely Raffaello legkorábbi római művei közé tartozik, a hóhér alakját mégsem ebben az alakban, hanem a Monte Cavallói Dioscurok szoborcsoportja egyikének hátnézetű alakjában alkalmazta. 10 A csere minden valószínűség szerint a mantegneszk motívum analógiával kapcsolatos. A freskón, ahova eredetileg szánta Raffaello, azért nem szerepeltette, mert ez a motívum minden valószínűség szerint Mantegnának a Belvederében, a pápa kápolnájában levő freskóján is rajta volt, azon a művén, melyet 1488 —90-ben készített, 1780-ban lebontották, s csak leírásokból ismeretes. Chattard 11 leírásában a Keresztelő János lefejezésénél említett egyik katona, függőlegesen tartott kardjával lehetett a«Kígyó ölő» metszet eredetije. Ez a motívum azonban maga is átvétele és továbbfejlesztése az azt megelőző motívumoknak, még pedig egy Masolino alaknak, ugyancsak Keresztelő János lefejezése jelenetén, és a S. Giovanni in Laterano freskójának emlékét őrző Pisanello rajznak. 12 Ez a motívum tehát minden valószínűség szerint két római, akkor még meglevő quattrocento freskón rajta volt. A «Salamon itélete» freskó hóhérának Monte Cavallói Dioscur-motívumát is a michelangelói Csatakarton alakján keresztül — nemcsak az eredeti szobor után, ábrázolta Raffaello. Fejfordulata és a lazán lobogó hajviselete megegyezik a Csatakaron jobbszélén levő, 13 Wilde által Monte Cavallói Dioscurnak meghatározott alak fejével, hajviseletével, különbözve az eredeti antik szobor sima, hátul abroncscsal leszorított hajviseletétől annak ellenére, hogy Raffaello freskóján az ún. «Opus 8 Mantegna után, I. F. T. jelzéssel «Kigyot támadó faun». Hind Y. 20; Rajza a British Mnseumban: P o p h a m, Cat. 102. old., 103. sz. : Mantegna iskolája, talán a rézmetsző rajza. — T i e t z e — C o n r a t, F. : Mantegna. London, I 955. 205. : a nagyszabású invenció biztosan Mantegnáé. — Paccagnini, C. — M e z z e t t i, A. : Andrea Mantegna. Catalogo della mostra di Mantova. Venezia, 1901. 158. sz.: Az alaknak Mantegna «Parnasszus» e. képe Vulcan alakjával való kapcsolatra mutat rá. 9 Fischel, O.: Raphael's Zeichnungen. Berlin, 1924. V. 231. sz. 10 F i s c h e 1, O. : i. m. 149. old., 230. sz. Az oxfordi Salamon itélete rajzvázlat mil említi a Monte Cavallói Dioseur szoborról való motívumeredetet. 11 C h a 11 a r d, G. P. : Nuova Descrizione del Vatieano. Roma, 1 707. III. 141 - 143., idézi: M ü n t z, F.: Archivio Storico dell 'Arte. Roma, 1889. 483. 12 Pisanello vagy műhelye: Lefejezés. Rajz, Louvre 422 v.: Degenhart, B. Schmitt, A. : Gentile da Fabriano in Rom und die Anfänge des Antikenstudiums. Münchner Jahrbuch der bildenden Kunst, 1960. 1430. old., 07. jegyzet: Pisanellónak a lateráni freskójához kapcsolja, János befejezéséhez modelltanulmány. Mindkét alak korviseletben; F o s s i T o d o r o vv, M. : I Disegni del Pisanello c della sua Cerehia. Firenze, 1 9(50. 193. sz., részletes irodalommal. 47. és 132. old. (Pisanello-műhelyrajzok között említve).