Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)
SZIGETHI ÁGNES: Pietro Bernardi képe a Szépművészeti Múzeumban
vétlenségét. Képünkön felfedezhető kapcsolat Bernardi más műveivel is: a középen álló, fáklyát tartó figura szívalakú arca, jellegzetes vonásai: hosszú orra, határozottan megvont szemöldöke, hangsúlyozottan kerek szeme, lágyvonalú ajka láthatóan a San Fermo Angyali üdvözletének figuráitól erednek (míg a szerzetes nőies vonásai rokonságot mutatnak a San Carlo képek hátterében látható nőalakokéval). Az elöl térdelő lovag beállítása nagyon hasonló a veronai Santo Stefanoban a Cappella degli Innocenti szenteket ábrázoló sorozatában Borromei Szent Károlyéval. A kápolnában 1620— 21-ben dolgozott a kortárs <<trio», Bernardi közreműködését — amelyet a források nem említenek — Brognara éppen ezzel a részlettel kapcsolatban feltételezi. 14 A drapériák keményebb, összefogottabb kezelése Ottinohoz közelíti Bernardit, mint ahogy érdekes módon az általunk portrénak tartott öreg férfifej megfestésének a jellege is valahol a középúton van Ottino és Bassetti között. A fény súrolásában plasztikusan kibontakozó formák csak a gazdagabb részletezésben és a Bassetti-vei rokon, könnyeden felrakott fény-foltokban térnek el Ottinonak a veronai San Bernardinoban levő szentjeitől (52. kép). Bernarditól és Bassettit (53. kép) kivéve a kortársaktól sem — ismerünk hiteles portrét, bár a forrásokban mind Turchi, mind Ottinoval kapcsolatban találni utalást arra, hogyezzel a műfajjal is foglalkoztak. 15 Távol áll tőlünk, hogy ez egyetlen portrészerű fej kapcsán portréfestői aktivitást tételezzünk fel Bernardiról, pusztán utalásként értékeljük ezt a részletet arra vonatkozólag, hogy volt érzéke a karakterek megragadásához is. Meglehetősen nehéz problémát jelent a budapesti kép datálása, mivel Bernardi hiteles művei közül csak egyetlennek, a veronai San Fermo Maggiore Angyali üdvözletének a dátumát —1017 — ismerjük, ha hihetünk Dal Pozzo közlésének. Egyelőre nem dönthető el biztonsággal, hogy ezt a San Carlo jelenetek időben megelőzik-e vagy pedig utána következnek. így e müvek teljesen bizonytalan sorrendjébe illeszkedéséről csak annyi feltételezést engedhetünk meg, hogy töredékünket tompítottabb, egyenletesebb fény-elosztása közelebb mutatja az Angyali üdvözlethez, mint a San Carlo jelenetek vagy éppen a Szent Család már további lépést jelentő, szabadabb és elementárisabb luminizmusához. Jelenlegi ismereteink távolról sem elegendőek ahhoz, hogy Bernardi teljes művészi fejlődéséről képet alkothassunk. Nem tudhatni, hogy stílusa milyen változásokon ment keresztül; három veronai kortársa — Turchit is beleértve — elég nagy stílusfordulatokat tett meg pályafutása során. Képességeit nem lehet túlbecsülni ismert művei alapján: kutatója lelkes méltatását caravaggizmusa eredetiségéről és úttörő érdemeiről — még ha az északolasz területeken valóban az elsők közé tartozott is, akik a caravaggioi művészet vívmányaiból átvettek — enyhén túlzónak tartjuk. 16 Ottino legjobb műveinek súlyos, belső feszültséggel teli figurái, energikus előadásmódja mellett Bernardi inkább esetlennek és eklektikusnak tűnik a caravaggioi luminizmus alkalmazásában is és ebben a relációban közelít Bassetti puhább, csillogóbb festésmódjához, bár ecsetkezelésének könnyedségétől messze elmarad. Határozottabb egyéniségű kortársai mellett másfajta stíluselemeket is magába szívott — bár lehetséges, hogy minden mást csak rajtuk keresztül. Karak14 B r o g n a r a, M. : i. m. 132 — 133. old., 55a kép, de Ottinónál is többször, pl. Assunta, Verona, Coll. Sirana, Padova, Sta Maria in Vanza, stb. 15 Turchi portrét a Casa Sagramoso-ban Dal Pozzo ós Zannandreis is említ (239 — 240. old.), Ottinótól Zannandreis a Casa Zucco-ban (235. old.). 16 Brognara, M. : i. rn. 135 — 137.
