Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)

LARSSON, LARS OLOF: Adrian de Vries egy újonnan meghatározott rajza

ADRIAN" DE VRIES EGY ÚJONNAN MEGHATÁROZOTT RAJZA A Grafikai Gyűjteményben található egy rajz, amelyet eddig Joseph Heintznek, II. Rudolf udvari festőjének tulajdonítottak, azonban, amint ezt itt megkíséreljük bebizonyítani, valószínűleg egy másik prágai művésztől, Adrian de Vriestől származik.

1 A 143 X 168 mm nagyságú, barna tintával lavírozott tollrajzról van szó, amely Herkules és egy kentaur küzdelmét ábrázolja (45. kép). A rajz gyors, biztos vonalakkal készült, a művész csak a kentaur bal mellső lábának helyzetén változtatott a munka folyamán. Az alakok teljesen kitöltik a papírlapot. Herkules hátnézetben látható ; jobb lábával átlép a lerogyott, jobbra fordult kentauron, mindkét karjával átfogja ellenfele vállát, hogy leteperje, mialatt az haját megragadja. Csak a két alak látható talaj és háttér nélkül. Dejanira, akiért a harc folyik — a motívumot ugyanis Herkules és Nessus viadalaként értelmezhetjük — szintén hiányzik. A rajz a legtöbb rajzolt vagy festett Herkules — Nessus téma ábrázolásától abban különbözik, hogy csak a harc látható, nem pedig a győztes Herkules Dejanirával, akit általában az agyonvert Nessustól elfordulva vagy eltávolodva szoktak ábrázolni. Összehasonlításként Spranger bécsi képét (Kunsthistorisches Museum) vagy a neki tulajdonított rajzot említhetjük az Albertinában (44. kép).-' Az alakok izolált beállítása a budapesti rajzon szoborcsoportra emlékeztet és a rajz valószínű előképeként Giovanni da Bologna Herkules csoportját említhetjük, amely több kisbronz és egy nagy márványszobor formában ismeretes (46. kép).

3 A rajznak ezen egymással megegyező szobrok egyikével való csak futólagos összehasonlításából is megállapítható, hogy nem pontos másolatról van szó, éppen úgy hibás lenne a szoborhoz készült vázlat lehetőségére gondolni. Azt azonban, hogy a rajz és a szobor között mégis kapcsolat áll fenn, a kompozíció egyik főmotívuma bizonyítja: Herkules átlépő mozdulata az elesett kentaur hátán. E mozdulat ennél a témánál igen ritka. Mindenesetre itt is jelentős különbségek 1 G e r s z i, T.: Netherlandish Drawings in the Budapest Museum. Sixteenth-Century Drawings. Amsterdam, 1972. 317. kat, sz. 2 A festmény leltári száma: 2613. A rajz leltári száma: 7998; Benesch, O.: Die Zeichnungen der Niederländischen Schulen des XV. und XVI. Jahrhunderts. Wien, 1928. 284. kat, sz. (mint Spranger). K. Oberhuber azonban a szerzővel folytatott beszélgetésében újabban kétségét fejezte ki ezzel az attribucióval szemben. Az Adrian de Vriesnek való attribució a mai ismert anvag alapján nem lehetséges. 3 Db an ens, E.: Jean Boulogne. Bruxelles, 1956. 189 skk. (főként 194 skk.). Ugyanezen témájú ezüst szobrocskát1576-ban fejezett be, a nagy márvány-csoportot 1594-99 között. Később, 1576 után a XVTT. századig e kompozíció után kisbronzokat készítettek. Mivel Adrian de Vries legkésőbb 1588-ban hagyta el Giovanni da Bologna műhelyét és 1596 után valószínűleg már nem volt Itáliában, elfogadhatjuk, hogy a márványszobrot nem látta. Ezzel szemben bizonyára ismerte a kisbronzokat, Bologna műhelvében talán maga is készített ilyeneket.