Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)

HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: XV. századi spanyol mesterek művei Magyarországon

a múlt században amszterdami műkereskedelemből megvásárolt tábla is, melyet újabban Post a «Rózsafüzér-mester»-nek tulajdonít a tarragóni Egyházkerületi Múzeumban őrzött «Rozsafüzer-Madonna» alapján.

75 Az attribució nézetünk szerint nem eléggé megalapozott. Az érdekes, de eléggé provinciális táblának a tarragónai «Rozsafüzer-Madonna» mesteréhez való kapcsolása nem meggyőző. Helyesebb, ha a régi meghatározásnál: «Kasztiliai festő, 1500 körül» maradunk meg, nem adva fel a lehetőségét annak, hogy a további kutatásnak sikerülni fog a retablót közelebbről meghatározni. Nem ismeretlen a kutatók előtt az a kvalitásban messze az előbbi művek fölé emelkedő tábla (24. kép), mely mesterének, a sevillai Pedro Sáncheznek egyetlen ismert jelzett alkotása,

76 A képet először 1904-ben publikálták Londonban

77 és azóta a spanyol művészettel foglalkozó jelentősebb művekben szinte kivétel nélkül említés történik róla. Az újabb irodalom több flamand mestert is megnevezett mintaképéül. így került szóba Rogier van der Weyden és legújabban a Flémalle-i Mester példája is.

78 A múlt század klasszicista vagy barokk-centrikus szemlélete, mint arra már utaltunk, az ún. primitívek alkotásaira, és ezt a XIX, századi gyűjtőtevékenység egyébként is igazolja, általában nemigen figyelt fel, még akkor sem, ha mint a sevillai Pedro mester alkotása esetében, ritka remekmű, mely a maga korának spanyol mesterei közül kiválik. Mint már a Szépművészeti Múzeum tulajdonába került Solibes tábla kapcsán említettük, budapesti magántulajdonban van a Szent András párdarabja, melyen Szent Pétert ábrázolta a festő. Ismert festő, a katalán Pedro Espalargues (más írás szerint Espalargues) művei közé sorolható az az oltártábla, mely ugyancsak a magyardiószegi Kuffner-gyűjteniényben volt 1909 vagy 1915 és talán 1940 között. Ez a viszonylag keskeny, (76x121 cm) retabló «cuerpo»-jaként készült tábla a trónoló Máriát ábrázolta,

79 Az oltármű egykor a sijenai kolostorban állt, ahol Ricardo de Arco látta és leírta a retablót, mely valószínűleg röviddel 1915 előtt még «in situ» lehetett,

80 Az oltár középső táblája a trónoló Máriát ábrázolta "Lm. XII, 1, 1958. 290-291. Hársfa, 126x87,5 cm. Ltsz.: 1135. Vétel 1894-ben J. Goudslikkertől. Eredetileg retabló középképe volt, a régi katalógusokban : Kasztíliai festő, XVI. század első fele. 76 Krisztus sírbatétele. Tempera, diófa, 82x90 cm. Jelezve lent középen: po ses pintor. Vétel Alban Headtól, London. Ltsz.: 3712. 77 G a s q u o i n e Haiti e v, C. : A Record of Spanish Painting. London, 1904, 32,77. 78 Vö. P i g 1 e r , A.: i. m. (514. Az utóbbi megállapítás H. Gerson levélbeli közlésén alapul. A kéjopel kajicsolatban, mely valóban a mester főműve és a spanyol földön mélyen ható flamand befolyás jellegzetes példánya, kutatásaink eredményeként csak annyit kívánunk a korábban ismert tényekhez hozzátenni, hogy bár a hagyomány szerint a kép Don Manuel Lopez Cepero sevillai kanonok gyűjteményében levőként szerepelt régebbi katalógusainkban, ennek megerősítése itt most nem történhetik meg, mivel a sevillai műkincseket közlő Amador de los Rios (Sevilla pintoresca, Sevilla, 1844.) a napóleoni háborúk zűrzavarai között jelentős gyűjteményt kialakító műpártoló kanonok tulajdonában levő alkotások között nem említi a képet. Az is elképzelhető természetesen, hogy a festmény 1844-ben már nem volt a kanonok birtokában, az sem látszik kizártnak, hogy még előbb Angliába került. Feltételezzük azonban, hogy ha a kép ekkor már Don Manuel tulajdonát képezte volna, Amador de los Rios nem hagyta volna említés nélkül, hiszen számos jelentéktelenebb alkotásról szorgalmasan tudósított. 79 Vö. Pos t, Ch. R. : i. m. VIII, 2, 730; Espalargues műveinek ismertetését, de még a Kuffner-féle tábla nélkül. L. no. VII, 1, 328 kk. A tábla méreteit J. A. G a y a Nuno közli (i. m. 688. sz.) és megjegyzi, hogy jelenlegi őrzési helye ismeretlen. 80 Arte espanol, II. 4Kb