Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 37. (Budapest, 1971)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: A München 833-festő

A. Mellpáncélos férfi oroszlánfejjel, farokkal és lábain mancsokkal, térdfutásban,

5 B. Szirén emberi karokkal. 4. Amphora, töredékek. Budapest, Szépművészeti Múzeum 51.35. A Haángyújteményből. Itáliában vétetett 1860 táján. Az A. oldalból Silénos feje és kinyújtott jobb karja (11. kép), a B. oldalból emberi fej vagy esetleg szárny kis része (fölül középen) maradt meg, továbbá a töredékek közt egy szárny alsó része, amelynek eredeti elhelyezése bizonytalan.

11 Az 1. és 2. vázát Beazley különítette el a Borostyánlevél-csoporttól, és ő ismerte fel, hogy egy kéztől valók. A budapesti váza a második világháborúban súlyosan megsérült, és csak töredékei kerültek elő. A. oldalának Silénos-feje a meghatározás legbiztosabb kiindulási pontja ; ennek a fejnek szoros kapcsolata a New York-i amphora A. oldali Silénos-fejével kétségtelenné teszi az attribúciót. Jellegzetes az arc és a haj valamint a kar és a kéz részleteinek bekarcolása, a mell beállítása, a fej kubisztikus formája, a kéz tartása az elvékonyodó ujjakkal és különálló hüvelykujjal, és — amennyire meg lehet ítélni — az alak elhelyezése a kéjnnezőben. Ezek közül a vonások közül nem egy felismerhető a jóval igényesebb müncheni váza férfifejein és a párizsi amphora A. oldali alakján is. A budapesti amphorát szorosan a többiekhez kapcsolja a kettős körbefutó kihagyott sáv a képmező alatt és a száj formája; a láb forma a müncheni amphorán tér vissza. A párizsi amphora meghatározását elsősorban az A. oldali oroszlánfejű férfialaknak a New York-i Silénossal való összevetése biztosítja: a térdfutás szkémája teljesen azonos, és a lábak részleteinek bekarcolása kétségtelenné teszi, hogy a két váza ugyan attól a kéztől való. Igazolja ezt a fej formájának és bekarcolt részleteinek, továbbá a kezek tartásának kapcsolata a New York-i és a budapesti váza Silénosábrázolásával, amelyeken a képmezőbe berajzolt fekete talajvonal is megtalálható. A B. oldali szirént arcvonásai (a fül, a szem és az orr bekarcolása) és kéztartása szorosan a müncheni amphora A. oldalának bal szélső nőalakjához kapcsolják. Összeszorított és felemelt bal öklére is talán ennek a lándzsát tartó nőalaknak a kéztartása a magyarázat: ennek szkémáját ismétli meg, ezúttal közelebbi motiválás nélkül, ahogy a bekarcolt hullámvonalat a New York-i Silénos balkezén is alighanem az teszi érthetővé, ha a budapesti Silénoséval vetjük össze, itt ugyanis a kéz belső részén jobban indokolt a jelenléte. A budapesti váza mindkét képe egyalakos lehetett, mint a párizsi és részben a New York-i amphora képei is. A festő sokalakos kompozícióiból egyelőre csak a müncheni amphora képei ismeretesek, ezek azonban sajnos jelenleg csak a publikáció rajzai alapján tanulmányozhatók, és nem lehet eldönteni, hogy a festő többi műve alapján szokatlanul merev vonalak milyen közel állnak az eredetihez. Egyelőre mindenesetre úgy tűnik, hogy a festő otthonosabban mozgott a kevésalakos kompozíciók világában, és ezeken egyéni invenciója is szabadabban bontakozott ki. Az ilyen kevés ismert darab alapján történő általánosításnak önmagában nincs nagyobb jelentősége, mégis érdemes utalni a festő képeinek erre a sajátosságára, mert az etruszk feketealakos vázafestészetnek a Borostyánlevél- és a La Tolfacsoport által képviselt hagyományához kapcsolódik. Bár korábban a párizsi amphorát keleti görög műhely munkájának tartották, az etruszk feketealakos vázafestészet anyagának részletesebb megismerése óta senki sem vitatja azt, hogy etruszk műhely produktumaival állunk szemben. A vázák agyagszíne, a kerámiatechnika fogyatékosságai is ezt igazolják, s még jelentősebbek a hanyag, olykor anorganikus bekarcolások, amelyeknek igen közeli rokonai vannak egykorú, részben máig bizonytalan meghatározású feketealakos vázákon, mint a bonni Akademisches Kunstmu5 Az A. oldal alakjának ikonográfiái kérdéseiről a fentieken kívül is terjedelmes irodalom van; vö. Bemer t, E.: RE XX (1941) HIT. 6 A részletes publikációt 1. CVA Hongrie 1, 18. tábla, 1 — 4. kép.