Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)

Könyvszemle

KÖNYVSZEMLE Pigler, Andor : Museum der Bildenden Künste. Katalog der Galerie Alter Meister, I— II. Akadémiai Kiadó. Budapest 1967. Szövegkötet 852 oldal, tábla­kötet 400 kép. Minden múzeum életében nagy esemény, amikor egyik gyűjteményéről tudományos katalógus jelenik meg. A Szépművészeti Múzeum Közleményeinek 6. számában (1955) ismertettük Pigler Andornak 1954-ben magyar nyelven meg­jelent «A Pvégi Képtár katalógusa* c. művét, amely a múzeum világhírű képtárá­nak tudományos feldolgozása volt. 1967-ben e katalógus, új festményekkel és új irodalommal bővítve, német nyelven látott napvilágot. Ezzel egy érdemes életmű és ugyanakkor a Szépművészeti Múzeum legjelentősebb gyűjteményének csaknem teljes anyaga vált hozzáférhetővé egy világnyelven a nemzetközi kutatás számára. A kétkötetes katalógus a szövegrészben az 1954-es kiadás 1643 képével szem­ben 2071 festményt tárgyal, az illusztrációs kötet pedig az 1954-es kiadás 300 képével szemben 400-at mutat be. A 428 festménytöbblet az 1954. évi katalógusban még fel nem dolgozott, de már 1953-ban a Szépművészeti Múzeumba került Zichy Jenő gyűjtemény anyagából, az 1953 — 63 közötti új szerzeményekből, a háborúban elkallódott és időközben megkerült darabokból (Hans v. Aachen: Hungária felszabadítása, Jan Brueghel: Aeneas az alvilágban, J. Wtewael: Paris ítélete és F. Guardi: Rio dei Mendicanti) és kis részben olyan festményekből adódik, amelyek az 1954-es katalógusban nem szerepeltek. Ilymódon gyakorlatilag tudományosan feldolgozottnak tekinthető a Régi Képtár egész gyűjteménye. Bár az új szerzeményeket csak 1963-ig lajstromozza a katalógus, az egyes képek iro­dalmánál vagy fontos új att rí bucióknál — minthogy a szerzőnek a nyomtatási előkészítés alatt erre még lehetősége volt, — olykor 1967-ig is eljut. A festmények nagy részének meghatározása és ikonográfiái értelmezése Pigler Andor négy évtizedes kutatómunkájának az eredménye. Más kutatók megálla­pításait mindig megemlíti, saját attribuciói és ikonográfiái meghatározásai név nélkül szerepelnek. A katalógus munkájában Pigler múzeumi munkatársain kívül, természetesen, a külföldi kutatók új eredményeit is felhasználta. Az 1954-es katalógusban még név nélkül említett festmények közül igen sok már szerzőmegnevezéssel szerepel. Többnek meghatározása e Bulletin közleményei­ben, a múzeumi kiállítások katalógusaiban és a múzeum munkatársainak külföldi folyóiratokban megjelent publikációiban került közlésre. Hazai kutatók új attri­buciói: Ltsz. 1071 — 82. Niccoló da Varallo; ltsz. 7179. Antonio Tempesta; ltsz. 488. N. Fouché; ltsz. 51.783. P. F. Romanelli; ltsz. 746. Cornelis de Vos; ltsz. 714. Pietro Novelli il Monrealese; ltsz. 1068. Jacob de Wit; ltsz. 851. és 895. J. v. de Kerckhoven; ltsz. 2138. és 6237 F. A. Maulbertseh, stb. Többnek Pigler magában az új katalógusban változtatta meg a szerző megnevezését: ltsz. 1358.

Next

/
Thumbnails
Contents