Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)
SEVERIN, HANS-GEORG: Ábrahám áldozatát ábrázoló keletrómai dombormű
tekintete felfelé irányul. Baljával derékmagasságban egy görcsös botot tart, jobbja nyakának magasságában a bot tetején nyugszik. Erősen sérült a fej hátsó része, a jobb kéz, mindkét lábfej; a bot alsó és két kéz közti része letörött. Hogy a bot a felső kézig nyúlt, ezt a jobb kéz alatt megmaradt töredéke mutatja. A márvány felülete a jobb felső peremnél keskeny csíkban szétmorzsolódott; a sérülés következtében maga a felemelt jobb kéz is erősen veszélyeztetett. Mivel az ismeretlennek haj- és szakállviselete Ábraháméhoz hasonló, s vele azonos ruházatot hord, ezért valószínű, hogy szintén egy ótestamentumi pátriárkát ábrázol. Feltűnő, hogy a relief alapja egyenletes görbülettel enyhén kifelé hajlik és az álló alakok feje fölött erősödő boltozatot képez ; a simára munkált hátoldal (43. kép) egyenletes konkáv homorulatot mutat. Részben megmaradt a faragvány eredeti felső lezárása is, egy széles, sima, a hátoldal görbülete irányában élesen lemetszett peremszél. Ha a felső peremszél sík lezárását megközelítőleg vízszintes helyzetbe hozzuk, akkor a töredék eredeti helyzetére nézve a következő megállapításra jutunk: faragványunk egy ívelt, alsó része felé keskenyedő edény felső töredéke, amelynek a figurális díszítményú előoldal fölé hajló egykori pereméle letörött. Ezt megállapítva, faragványunk a korakeresztény szobrászat egyik olyan ágához sorolható, amelyből ezideig csak két darab volt ismeretes. A nyugat-berlini Állami Múzeumok (Preussischer Kulturbesitz) ÓkeresztényBizánci Gyűjteményének két szürkésfekete márványtöredéke — anyaguk, méretük és formai megjelenésük alapján egyazon faragvány részei lehetnek — fiatal férfit (Krisztust?) (Berlin 1 — 45. kép) és egy szakállas mágust (Berlin II — 40. kép) ábrázol. 6 A berlini I. töredék szintén peremdarab. Relief-hátterének és hátoldalának hajlata, felső peremszélének jellege, előreugró peremszegélyének helyzete teljesen megegyező a budapesti töredékével. Az eltérő színű márvány, az alak megformálásában jelentkező különbség azonban kizárja, hogy a budapesti töredék ugyanarról a példányról származzék, mint a két berlini darab. E faragásokkal ellátott edények formájáról nyújt képet a Museo Nazionale Romano (egykor Museo Kircheriano) raktárában őrzött, fekete márványból készült, erősen sérült kratér, melyet 1845-ben Rómában találtak (47. kép). 7 A kiduzzadó peremet és az edényfal nagyobb részét gipszből egészítették ki, a modern láb gipszből és világosabb márványból készült. A kratér alsó és középső zónáját akantuszornamens, indák, továbbá két leveles maszk díszíti, a felső részen pedig két figurális kompozíció körülfutó fríze látható: az apostolok közt trónoló Krisztus és a hat mágus között Mária, mint «Galaktotrophusa». Két másik edény ugyan6 Ltsz. nélkül. Vétel 1921-ben, provenienciája ismeretlen. Berlini: Magasság 16,3 cm, szélesség 11 cm. Berlin II : Magasság 15,4 cm, szélesség 10,7 cm. — Publikálta V o 1 b a e h, VV. F. : Zwei Bruchstücke einer frühchristlichen Vase in Berlin. Berliner Museen — Berichte 54, 1933. 72 skk. old., 1 — 2. kép — Rómába lokalizálta, datálását a késő V. vagy kora VI. századra helyezte. Keletrómai eredetre utalt és a IV. század végére datálta Kollwitz, J. : Rivista di Archeológia Christiana 39, 1963. 233. 7 Ltsz. 67629. Teljes magasság (kiegészítésekkel) 82 cm. — Válogatott irodalom: Schultz e, V.: Archäologische Studien über altchidstliche Monumente. Wien, 1880. 283 sk. ; Garrueci, P. R.: Storia della arte cristiana. VI. Prato, 1880. 33. old., 427. tábla, 5 — 6. kép; Roller, Th.: Les catacombes de Rome. II. Paris, 1881. 147. old., 68. tábla, 3. kép; P a r i b e n i, R. : Le terme di Diocleziano e il Museo Nazionale Romano. Roma 2 , 1932. 1246. sz.; V o 1 b a c h, W. F. : Zwei Bruchstücke . . . i. m. 72 skk. old., 3 — 4. kép; F. Dinkier szíves engedélyével közlöm a római Deutsches Archeologisches Institut számára készített felvételét.
