Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)

IN MEMORIAM - R. D.: Genthon István (1903- 1969)

ő. Utolsó műve, a külföldön levő magyar és magyar vonatkozású műalkotások nagy corpusa nyomdakész állapotban maradt ránk. Termékeny és tevékeny életet élt Genthon István. Művei egyfelől alapvető topografikus adatgyűjtések, nagy katalógusok, másfelől érzékletes szép szavakkal írt rövidebb vagy hosszabb tanulmányok régebbi vagy újabb művészekről, műalkotásokról. Kivételes írói adottsággal volt képes egy-egy művészeti jelenség, látvány lényegét rövid néhány szóba tömöríteni, jellemezni és egyszerűen érthetővé varázsolni. Mint olyan mestere a művészettörténetnek, aki ízlését és ítélőképességét széleskörű szépirodalmi olvasmányokon, a zene nyújtotta élményeken csiszolta mind finomabbra. Egyénisége egyedülvaló volt, műveltsége hatalmas távlatokat fogott át. Kevesen akadtak, akik hozzá hasonló természetes és könnyed biztonsággal közlekedtek volna a művészeti élet sűrű közegében. Kevesen akadtak, talán nem is volt más, aki hozzá hasonló bőkezűséggel osztogatta volna kortársai és fiatalabb kollegái között mindazt, ami csillogó szellemének sajátja volt. A magyar művészettörténetnek nagy egyénisége távozott körünkből Genthon Istvánnal. Elhunyta a magyar művészettörténet egészének súlyos vesztesége. II. I).