Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)

IN MEMORIAM - R. D.: Genthon István (1903- 1969)

IN MEMÓRIÁM GENTHON ISTVÁN (1903-1969) Hatvanhatodik életéve betöltése előtt váratlanul távozott közülünk Genthon István. Közel negyedszázados múlt fűzte őt a Szépművészeti Múzeumhoz, amelynek előbb főigazgatója, majd osztályvezetője volt. A múlt év januárjában nyugalomba vonult, s hivatali kapcsolata így intézményünkkel megszűnt. Munkája, itt töltött közel két és fél évtizede mégis erős szálakkal kötötte őt körünkhöz. Pályafutása már korán magasra ível. Ifjúkori néhány tanulmánya s egyetemi doktori disszertációja (Magyar művészek Ausztriában á mohácsi vészig) mutatja be először ragyogó tehetségét, s jelöli meg később is követendő útját. Ekkor választja a magyar művészet múltjának és jelenének vizsgálatát életre szóló fő feladatául, szélesebb keretek között és következetesebb rendszerességgel mint elődei és kortársai. Egyaránt fordul érdeklődése a középkor, a reneszánsz, a barokk és a modern magyar művészet, — az építészet, a szobrászat, a festészet és az iparművészet emlékei felé. Művészetünk színes tágas mezőjén azonban számára a legkedvesebb, szívéhez a legközelebb fekvő téma a középkor és az újkor festészete. Egyetemi doktorátusát megszerezvén előbb a Nemzeti Múzeumba, majd a Műemlékek Országos Bizottságához kerül. Még nem tölti be harmincadik életévét, amikor megjelenik a magyarországi táblaképfestészetről szóló könyve, e jelentős emlékcsoport első monográfiája, s alig haladja túl a harmincat, amikor megírja a modern magyar festészetről szóló kitűnő művét. Néhány év választja el őt még a negyventől, amikor a római magyar intézet igazgatásával bízzák meg. Itáliából a háború eseményei kényszerítik a hazatérésre, s itthon tekintélyessé nőtt topográfiai adatgyűjtését bővíti tovább, az esztergomi topográfia-kötet munkáit zárja le. A háború befejeztével a Szépművészeti Múzeum főigazgatójává nevezik ki, s új hivatalát három éven át tölti be. Ezt követően a Múzeum Régi Magyar Osztályának, majd Modern Képtárának vezetője — ez utóbbi helyéről vonul 1909. január elején nyugalomba. Hivatali beosztása, munkahelye többször változik pályafutása során, de változatlan célkitűzése, következetes munkája, amely a magyar művészet történetének egyre szélesebb és mélyebb rétegeit tárja fel. A háború után érik kész művé magyar kis-topográfiája, amely néhány év múltán újabb adatokkal, bibliográfiával és képekkel bővítve három kötetté növekszik. A nagy-topográfia-sorozat szerkesztő munkájában tevékeny részt vesz, a nógrádi kötet összeállítása az ő vezetésével folyik, bibliográfiai adatgyűjtése híven szolgálja e munka menetét. Következetes topográfiai tevékenysége során sem válik azonban hűtlenné az újabb korok művészetéhez, ekkor írja szép tanulmányait Rippl-Rónairól, Czóbelről, Eerenczy Béniről, s ekkor készíti el Ferenczy Károly oeuvre-katalógusát, monográfiáját. Eveken át készül a négy kötetes Művészeti lexikon, amelynek egyik főszerkesztője