Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)

POGÁNYNÉ BALÁS EDIT: Észrevételek Marcantonio Raimondi néhány metszete motívum-előzményeinek és továbbhatásainak kérdéséhez

Éva metszetének Ádám alakjával, londoni Sol-Apollójával kapcsolatos.

10 Kétségtelen, hogy Raimondi Allegóriájának (B. 3(50) piedesztálon álló ifjú alakja tükörképesen megegyező a Mantegna metszet figurájával, antik szobor-előzményének meghatározása azonban csak a mantegnai motívumok eredetének tisztázása után válik lehetségessé. A piedesztál alatti földön fekvő férfi alakjában egy Grottaferrata-i Dionysos-szarkofág alakja ismerhető fel (94. kép).

10a Raimondi metszetén a tükröt tartó nőalak Costa festményének keltezését is biztosabbá teszi; mivel a metszet feltétlenül 1505 előtt készült, s mivel Costa 1503-ban Rómában volt, ezért a festményt és a metszetet előkészítő rajz feltehetően e két időpont között keletkezett. Raimondi metszetének ez a Costa-Vénusszal megegyező alakja még egy, valamivel későbbi Raimondi lapon is felismerhető, annak hátterében viszont már jóval bonyolultabb szerkezetű táj látható. Ezen a lapon, a Vénusz, Vulkán és Ámor (B. 32b)

11 címűn (97. kép), a német metszetek hatása érvényesül, ami nem akadályozta meg Raimondit abban, hogy az újonnan alkalmazott környezetben régebbi típusait jelenítse meg. Marcantonio Raimondi: Utolsó Vacsora (B.20)

12 metszetének (100. kép) motívuma ismerhető fel a Szépművészeti Múzeum Bresciai mestertől származó képén (101. kép).

13 Az 1520 körüli azonos témájxi festményen a Bresciai mester átveszi a nagyszabású, széles elrendezésű termet, az alakok csoportosítását, elhagyja azonban a hármas tagolású ablakot, s a tájképi hátteret; a sötét fallal lezárt kompozíció régiesebbé válik. A terem helytelenül értelmezett — már Raimondinál is bizonytalan — perspektívája következtében a fal tagolását megváltoztatta.

133 Az alakokat híven lemásolta, kivéve a Jézus mellére boruló Jánost, Júdás kezébe pedig — akinek alakja pontosan megegyezik a Raimondiéval — pénzeszacskót helyez. Az asztalt fedő terítő alatt az árnyékban levő lábakról nevezik a metszetet Cène aux Pieds-nek,

14 s ez a sajátos jellemzés a bresciai festményre is érvényes. Az asztal két szélén, egymással szemközt ülő két alak láb- és kéztartása, típusa a Raimondi1U A kérdésről összefoglaló ismertetés: Winkler, F.: Albrecht Dürer. Leben und Werk. Rerlin, 1957. 146. és Friend, A.M., Art Bulletin 1943; Panofsky is érintette a kérdést már. Panofsky, P.: Dürers Stellung zur Antike. Wien, 1922. 14. 10a A Dionysos-szarkofágot Pisanello rajzzal kapcsolatban közli: Degenhart, B. — S c h m i 11, A. : Gentile da Fabriano in Rom und die Anfänge des Antikenstudiums. Münchner Jahrbuch der Bildenden Kunst, XI, 1960. 119. old., 84, 15. kép; Raimondi alakja azonban nem a Pisanello rajzzal kapcsolatos, éles, erőteljes formaadású rajzának előzményét máshol kellett találnia. 11 Vénusz, Vulkán, ós Ámor. B. 326; Delaborde 118. Marcantonio Raimondi: Utolsó Vacsora. Bartsch XIV. 26. — Delaborde 17. — 298x438 mm. Jelezve a tablettával. Raffaelo rajza után, 1516 körül. 13 Bresciai mester, 1520 körül: Az Utolsó Vacsora. Ltsz. 1371. Falfestmény vászonra áttéve. 181x300 cm. — Pigler, A.: Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1967. 94. i3a háttér falának ez a kiugró sarokrizalitos megoldása megegyező Jacopo Bassano Utolsó Vacsora (Róma, Galleria Borghese) c. képének hátterével, mely W. Krönig megállapítása szerint ugyancsak kapcsolatos Raimondi Utolsó Vacsorájának motívumaival is. — K r ö n i g, W. : L'Ultima Cena di Jacopo Bassano. Arte in Europa. Scritti di Storia dell'Arte in onore di Edoardo Arslan. Milano, 1967. 552. old., 359. kép. 14 Delaborde, i. m. 102. old. szerint a Cène aux Pieds elnevezést más kompozícióknál is lehet alkalmazni, ugyanígy a Leonardo milánói és az Andrea del Sarto firenzei San Salvi kolostorban levő Utolsó Vacsorán. — A. del Sarto 1519-ben készült festménye a Leonard óé mellett Raimondi motívumait is átvette, pl. Krisztus mellett balra a kést fogó apostol mellére tett keze, ruhaujjának redőzete teljesen megegyezik a Raimondiéval, míg a kést fogó alak feje Leonardótól került át mindkettőhöz. F r a e n c k e 1, I. : Andrea del Sarto. Gemälde und Zeichnungen. Strassburg, 1935; Shearman, J. : Andrea del Sarto. Oxford, 1965. 257., ezek mellett Dürer B. 5, 1510 fametszetének motívumátvételére is rámutat.