Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)
CZOBOR ÁGNES: Niccolô Martinelli, Il Trometta előkerült pesarói képéről
van szó) abbiamo altra belPopera nella Sagrestia della Chiesa del Porto quale pure è eccellente». A későbbi pesarói guidákban azonban már nem említik képünket. Nem is említhették, mert a régi oratóriót lebontották, a hajósok 1822-ben, Pietro Togni építésszel, ugyanazon a helyen új templomot építtettek. 18 Ez a templom ma is áll, a régi oratorio sekrestyéjéből nem maradt meg semmi. Felmerül még az utolsó probléma, mikorra datálhatjuk festményünket? Az Aracoeli freskókkal való közeli rokonsága miatt minden kétséget kizáróan korai mű. A konzervativizmus — mely Venturinak feltűnt az Aracoeli képeken — itt is megfigyelhető. Kompozíciójában, sőt színezésében is még későquattrocento és koracinquecento hagyományok érvényesülnek, és itt elsősorban az Urbinóban és környékén sokat dolgozott Girolamo Gengára gondolunk. Barocci ismeretéről ez a festmény nagyon keveset árul el, legfeljebb Szt. Miklós Ker. Jánosnál feltűnően nagyobb, erősen kontraposztos figurája és ruhájának «changeant» színe emlékeztet az egészen fiatal Barocci urbinói, Correggio hatásáról még nem tanúskodó, keményen manierista jellegű festményeire. Ilyen redőzetú, erősen kontraposztos alakokat láthatott Martinelli Barocci Szt. Sebestyén mártíromságát ábrázoló nagy oltárképén (Urbino, Duomo), amelyet 1557-ben rendeltek meg. Képünk vagy még otthon készült, 1562 előtt, vagy pár évvel később, már Rómából rendelték meg a művésztől, amikor az Aracoeli freskókkal (1566 — 68) aratott sikerének híre szülővárosába is eljutott. Bár sokkal kevésbé kiforrott, érett alkotás, mint a római freskók, mégis úgy gondoljuk, hogy az utóbbi feltételezést fogadjuk el, minthogy Ker. János figurája (63. kép), képünkön feltűnően hasonlít az Aracoeli Augustus áldozatát ábrázoló jelenetének egyik szemlélőjéhez (62. kép.) 19 Martinelli másik pesarói müve, a Tavulliába vitt Utolsó vacsora, viszont valóban Baglionet látszik igazolni. Ha későinek fogadjuk el — és ezt megerősíti az erős Federico Zuccari és Barocci hatás — nem tagadhatjuk le modorosságát, a Baglione által említett «izetlenségét», a frisseség teljes hiányát. Bár úgy tűnik, hogy a művész ismerte Barocci két azonos témájú képét (egykor Urbino, Duomo, most Palazzo Ducale; Roma, S. Maria sopra Minerva) — és különösen a római hatott rá, figyeljük meg a fémtányérokkal díszített asztalt mindkettőn — Barocci igazi művészetét sohasem volt képes megérteni. Ikonográfiáikig viszont érdekes ez az Utolsó vacsora is. A feltűnően magas képen — talán, hogy a helyet kitöltse — az Urbinóban látott Justus van Gent Apostolok áldoztatása és Barocci említett Utolsó vacsoráinak fent repkedő angyalai közé, az Atyaisten földgömböt tartó alakját is ráfestette. CZOPOR ÁGNES 18 C o n t i n i, C. : i. m. 52. 19 A jelenet rajzvázlatát Gere publikálta idézett cikkében.
