Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Isis Pharia. Megjegyzések a budapesti szoborhoz
szeresen látható a pharosi világítótoronnyal együtt az alexandriai pénzeken, s ezt mutatják az Isis Pharia feliratú éremképek is, nem lehet kétségünk afelől, hogy mintaképe Alexandriában, a Pharoson állott. A széltől dagasztott köpeny motívumát nemcsak következetes előfordulása miatt kell egy mértékadó mintaképre visszavezetnünk, hanem azért is, mert ezt a részletet nem annyira formai variációnak, mint inkább gondolati tartalmat kifejező ikonográfiái eszköznek kell tekintenünk. Művészeti szempontból ugyanis ez a motívum egyenesen disszonáns, hiszen éppen az ellenkező irányba dagad, mint a vitorla, s így megzavarja a tengeri szél irányát és erejét érzékeltető kifejezést. Éppen ez a belső ellentmondás hívja fel a figyelmünket arra, hogy a másodlagosan fellépő köpeny-motívumnak tartalmi jelentőséget kell tulajdonítanunk. Ezt a jelentést nem nehéz megtalálni, hiszen már a klasszikus korszaktól kezdve a mitológiai figurák háta mögött ívben feszülő vitorla-szerű köpeny a szél szimbóluma, s mint ilyen, a szeleket megtestesítő lények vagy az égi istenségek attribútuma. 48 Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy ez az attribútum mennyire helyénvaló volt a tengeri Isisnél, a hajózás és a hajósok védőjénél, a jó szelet adó istennőnél. 49 Isis Pharia ábrázolását tehát egy adott időpontban a köpeny-motívummal egészítették ki, hogy az istennő tengeri, és főként kedvező szelet adó hatalmát ezzel még külön is kiemeljék. Ez az ikonográfiái módosítás kétféle módon történhetett. Vagy úgy, hogy az első hírneves mintakép mellett egy másik jelentős ábrázolás jött létre, vagy pedig úgy, hogy az első alkotás helyébe került az újabb. Minthogy a császárkori ábrázolások kivétel nélkül a második típust képviselik, csak az utóbbi lehetőséget tarthatjuk valószínűnek. A mértékadó alexandriai Isis Pharia-szobor rij jáalkotásának vagy megújításának időpontjára nézve maga a köpeny-motívum csak határozatlan támpontot nyújt. Önmagában véve azért nem datáló értékű, mert mint említettük, már a klasszikus kortól, közelebbről az i. e. V. sz. második felétől kezdve használták a szélistenségek jellemzésére. Hozzátehetjük, hogy ezt a motívumot különösen gyakran és jelentős összefüggésben alkalmazták Augustus korának művészetében és az azt megelőző és követő időben (39. kép). 50 Ez természetesen nem pusztán a klasszicizmus megnyilvánulása, hanem a római művészetre különösen jellemző módszer egyik tünete. Arra a közismert jelenségre gondolunk, hogy a római művészetben a különféle ikonográfiái sémákat és attribútumokat nem a görögöknél szokásos kötetlen és változatos módon, hanem szilárd jelrendszer következetes érvényesítéseként alkalmazták. 51 Ez a körülmény már önmagában arra késztet, hogy az líj típus keletkezését inkább a császárkorban, mint a megelőző 18 I) r ex le r, W.: i. m. 486. Rizz o, G. E. : Bull. Com. 67 (1939) 141 kk. T r e nd a 1 1, A. 1).: Charités. Festschr. E. Langlotz. Bonn, 1957. 168 k. M e r k e 1 b a c h, R. : Roman und Mysterium in der Antike. München, 1962. 329 kk. 49 L a f a y e, G. : i. m. 255. Drexle r, W. i. m. 475 kk. Vandebee k, G. : i. m. 44 kk. M ü 1 1 er, I). : i. m. 41 k., 61 kk. B r u n e a u, Ph.: BCH 85 (1961) 443 kk. M e rk e 1 b a c h, R.: Roman und Mysterium in der Antike. München, 1962. 9. — Isis a szél úrnője: Drexle r, W.: i. m. 475. Mülle r, 1).: i. m. 66 k. 30 39. kép: Boreas-relief Andronikos horologionján (a szerző felvétele), Athén, i. e. I. sz. közepe. Vö. Robinson, H. S,: AJA 47 (1943) 291 kk. — Augustus korának legszebb szél-ábrázolásai az Ara Pacis Tellus reliefjén: M o r e t t i, G. : Ara Pacis Augustae. Koma, 1948. XVII. t. Legutóbb S i m o n, F.: Ara Pacis Augustae. Tübingen, é. n. 25 kk. - A kisbronzplasztikában a legjobb példa a szép koracsászárkori berlini Seléné szobrocska, Neugebauer, K. A.: Antike Bronzestatuetten. Berlin, 1921. Ill k. old.. 58. t. 51 Többek közöl t : K ö h 1 e r, W. : Personifikationen abstrakter Begriffe auf römische Münzen. Königsberg, 1910. Brendel, 0.: PM 51 (1936) 1 kk. Alföldi, A.: Mus. Hei v. 7 (1950) 1 kk., 8 (1951) 190 kk., 9 (1952) 204 kk., 11 (1954) 133 kk. B r i 1 1 i a n t , R. : Gesture and Pank in Roman Art. New Haven, 1963.
