Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)
POGÁNYNÉ BALÁS EDIT: Pinelli vízfestménye az új szerzemények között
metszetsorozat, hogy alaposabb tanulmányozásra kölcsön is vette. Ha Delacroix «Barricade»-ját Pinelli Vergilius-illusztráeiói mellé tesszük, igen szembetűnő, hogy ezeknek a metszeteknek a tanulmányozása nem maradt hatástalan Delacroix művészetére. Ha összevetjük a Vergilius-metszetek néhány alakjának mozgás-kompozícióját a «Barricade» Szabadság-figurájával, s a mellette levő «Gavroche» alakjával, a mozdulatbeállítás ellentétességének és egységének érdekesen hasonló megoldását figyelhetjük meg. Pinelli Vergilius-metszetalbumának 20. és 20. lapján található meg az a mozgásbeli előkép, a római népi s egyszersmind antik monumentalitás, amelyből Delacroix továbbfejleszthette művének alakjait. Az Aeneis VII. könyvének egyik részletéhez metszette Pinelli a 20. számú lapot (104. kép), ahol a középső nőalak a «Szabadság»-gal ellentétes mozgásban, de ugyanúgy egyik lábával előre lépve, derékig lemeztelenítve, karját széttárva, jobbjában fáklyáját magasra ragadva, másik kezét lendületesen kinyújtva, fejét profilba fordítva vezeti a fúriák megszállta nők csoportját, a mellette levő nőalak ugyancsak egyik kezével fáklyáját tartja magasba, másikkal «vesszos kelevézét», előképül szolgálva a «Liberté»-hez, amint a zászlót és a szuronyos puskát két kezében lendületesen felemeli. Az Aeneis 20. lapján a Fúria ugyancsak dinamikusan jelenik meg, mint a kis «Gavroche» előképe (103. kép). Feltárt karja lobogó, kavargó fáklyában folytatódik, nyitott szájával, kígyózó fürtjeivel, vállán átvetett köpenyével «Gavroche»-hoz hasonlít, aki kinyújtott két kezében a két pisztolyt két irányban, ellentétes szögben emeli; nyitott fekete szája, széles vállszalagja, mozgásának ritmusa s egész alakjának szenvedélyessége a Pinelli-féle Fúria alakját idézi (103. kép). 18 A művészeti irodalom megállapítása szerint Delacroix a «Szabadságot»-ot a «Görögorszag Missolounghi romjai felett» című allegóriájából (101. kép) fejlesztette ki, de a «Görögorszag» törékeny szépségének még sok változáson kellett átmennie a «Szabadsag» robusztus, erőteljes, monumentális megszemélyesüléséig, a leejtett, tehetetlenül széttárt karú mozdulatból a lendületesen kinyújtott, zászlót lobogtató, fegyvert fogó kéztartásig. A középen a lőporfüstből kiemelkedő allegorikus figuráról méltatói általában megállapítják, hogy a nép leánya, plebejus alak, klasszikus profillal (105. kép). 19 Heine sokat idézett leírása világítja meg a legjobban a heroikus fenségű párizsi nő alakját, akit a német költő Phryne, «Poissarde» és Szabadság-istennő különös keverékének tart. 20 A népi alaknak s az antik monumentalitásnak ezt az egységét találjuk meg Pinelli metszeteiben. A «Szabadsag» alakjának a Louvre-ban levő ceruzavázlata (102. kép) egyesíti a kétféle előzményt, a «Görögország»-ét és a Pinelli metszetéét. A ceruzavázlat a fejet még háromnegyed profilban ábrázolja, mint a «Görögország»-nál, de a csípőben megcsavarodott alak már erőteljesebb, kitárt két keze már nem leejtve, hanem előre nyújtva ábrázolt — mint a Pinelli-metszeteken — s a fegyvert és a zászló rúdját jelzi e kéztartással. A végleges festmény határozott profilú, lendületes mozgású alakja azonban már sokkal inkább idézi Pinelli nőalakjainak dinamikus erejét, antik méltóságát és népi szépségét. 18 Ezt az alakot a művészeti irodalom általában «Gavrojche»-ként említi, annak ellenére, hogy Victor Hugo könyve jóval később jelent meg. Vö. Fo ci 11 o n, H.: Delacroix et l'art moderne. Revue de l'Art Ancien et Moderne, 1930. 9S. 19 Escholier, R. : Delacroix. Paris, 1926. 271. 20 E ü d e c k e, H.: Eugène Delacroix und die Pariser Julirevolution. Deutsehe Akademie der Künste zu Berlin. Berlin, 1965. 12.
