Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)

CHIARINI, MARCO: A Szépművészeti Múzeum néhány tájábrázolásáról

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM NÉHÁNY TÁJÁBRÁZOLÁSÁRÓL A Szépművészeti Múzeum bolognai-római körből származó tájképei között néhány kitűnő kvalitású festmény tradicionális attribúcióját érdemes közelebbről is megvizsgálni. Az első kettő ezek között a bolognai Giovanni Francesco Grimaldi nevével szerepel a kiállításon.

1 Annak ellenére, hogy a képek az őket takaró erősen megsárgult firniszréteg miatt szinte élvezhetetlenek, azonnal szembetűnik kiváló kvalitásuk és jellegzetes carracceszk-domenichineszk karakterük, amely már igen messze van Grimalditól. A két festményt — az egyik szép hegyes folyóparti tájban lovon ülő vadászokat ábrázol (91. kép), a másik parti tájat erődítménnyel, bárkákkal és török kereskedőkkel (92. kép) — túlzottan aprólékos kidolgozásukkal, enyhe festőiségükkel, ámbraszínű tónusukkal, a részletesen megfestett falevelekkel és a tájban elvesző kis alakokkal nem festhette Grimaldi, aki Anni balét és Domen ichinót már csak a külső formák utánzásával követi. Ügy tűnik, hogy e felsorolt jellegzetességek miatt Giovanni Battista Viola az a legvalószínűbb művész, akinek alkotása lehet ez a két kép. Viola nevével már egy egész csoport rokon karakterű festményt hoztak kapcsolatba. Közülük a Galleria Borghese

2 hitelesen dokumentált tájképe támasztja alá a legjobban azon feltevésünket, hogy a két budapesti képecske is a «Viola» csoporthoz tartozik. Jó analógiák még a festőnek a Louvre-ban levő művei, amelyek P. Rosenberg közlése szerint az ő nevével szerepeltek már a XVII. században a királyi gyűjteményben. Hasonlónak tűnik még két Violának tartott rajz is a londoni Courtauld Képtár Witt gyűjteményében.

3 A Viola-rajzok azonban alaposabb vizsgálatot igényelnek, minthogy közülük még többet el kell választani egy másik Carracci követőnek, Pier Paolo Bonzi-nak, az úgynevezett Gobbo dei Carraccinak igen rokon rajzaitól. Míg a fenti Viola attribúció — minthogy Violáról egyelőre keveset tudunk és csak kevés művét ismerjük — megerősítésre szorul, addig a tanulmányi gyűjtemény két másik szép tájképe

4 minden kétséget kizáróan a római Seicento harmadik nagy francia festőjének, Gaspard Dughet-nek jó kvalitású alkotása. Az egyik (93. kép), amelynek jobb oldalán egy patak partján három egymással beszélgető alak, hátterében pedig magányos fácska és Tivolira emlékeztető épületek láthatók, 1 Ltsz. 510. és 520. 37,3 X 49 illetve 37 X 49 cm. Pigler, A. : Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, J967. 292-293. 2 L. a «Fideale classico del Seicento in Italia e la pittura di paesaggio» kiállítás katalógusát. Bologna, 1962. 316. old., 122. sz., 122. kép. 3 Ltsz. 565. és 1544. 4 Ltsz. 53.409 (48,5X63,5 cm) és 53.490. (48x66 cm). Pigler, A.: i.m. 69.: «Art des Jan Frans van Bioemen».