Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)

GARAS KLÁRA: A budai vár XVIII. századi képgyűjteménye

menyéből, Inv. 1659 I. 245. Ábrázolva Teniers madridi galérialátképén, és Theatrum Pictorium 1 10 t., 1(549 előtt a skóciai Hamilton gyűjteményben. 59 — 60. 2 Christus bey Martha und Maria und eine Hexerey Einer auf Kupfer der andere auf Holz, breit 1 Sch. 5 Zoll— hoch 1 Sch, Budapest, Szépműv. Múzeum, Ltsz. 942, réz 29x43, a kamaraelnöki lakásból, J. Goemare metszete után. Lipót Vilmos gyűjteményéből Inv. 1659 II. 443 «Original von Nine Walan f. 1608». Ez a meghatározás feltehetően a hátoldal valamely felírásán alapult, ma már azonban nem található, s így Nieulandt szerzősége kérdéses. A kép egy változata ugyancsak Goemare metszete után a stuttgarti képtárban látható. A Boszorkány jelenet valószínűleg egykor Budapest, Tornyai Schossberger gyűjtemény, fa 70x94. Kiállítva Budapesten 1927-ben a belga kiállításon 195. számon Ambrosisus Francken műveként, a budai királyi palotából megjelöléssel. Korábban Wien, Stallburg Storffer I. 24, Prenner I. 21 id- Bruegelként, Prodromus 1735 4 t. Inv. 1772 33. Lipót Vilmos főherceg gyűjteményéből Inv. 1659 I. 397, Giulio Romano műveként. Jelenleg ismeretlen helyen. 61 — 62. 2 Eine Verkündigung Maria und eine heil. Familie. Eines in Miniatur das andere auf Holz, breit 1 Sch. 1 Zoll— hoch 10 Zoll a miniatúra feltehetően Wien, Stallburg Inv. 1772 Galeriezimmer No. 39 Michelangelónak tulajdonítva. A Szent Család feltehetően Budapest, Szépművészeti Múzeum, Északolasz, Ltsz. 805, fa 43,5x31,5, a kamaraelnöki lakásból. Hátán (Lipót Vilmos) gyűjtőbélyege 311 számmal. Korábban Wien, Stallburg, Storffer 1730 II. 173, Prodromus 1735 12 t, Inv. 1772. 733 ?). Lipót Vilmos főherceg gyűjteményéből, Inv. 1659. I. 311 (ismeretlen mester), Theatrum Pictorium 45 t. (Polidoro), 1649 előtt a skóciai Hamilton gyűjteményben. 63 — 64. 2 Verkündigung Markié und Anbetung der Könige v: L: Kranach. Auf Holz breit 10 Zoll- hoch 9 Zoll valószínűleg az a két kép, mely a geistliche Schatzkammer leltárában 2— 3. szám alatt szerepelt: «Der Englische Gruss von Cranich. Die Heilige Drey Könige, dessen Compagnon» (Schatzkammer Inv. 1758). 65—66.2 Eremiten in Landschaften von L: Kranach. Auf Holz breit 10 Zoll— hoch 9 Zoll 67 — 68.2 Joseph bey der Herde und Petrus Befreyung aus dem Gefängnis. Auf Kupfer einer breit 7 Zoll— hoch 5 Zoll 69. 1 betende kleine Maria. Auf Leinw. hoch 2 Sch. 4 Zoll— breit 1 Sch. 10 Zoll 70. 1 Kindbett der H. Anna von einem sehr alten Meister. Auf Kupfer hoch 2 Sch, — breit 1 Sch. 8 Zoll 71. 1 H. Magdalena betend. Auf Kupfer hoch 1 Sch, 4 Zoll— breit 1 Sch. 1 Zoll 72. 1 Mutter Gottes mit dem Christkind von Gerh. Segers. Auf Holz hoch 3 Sch. — breit 2 Sch. 2 Zoll, ein erhöhter Oval Valószínűleg az a kép, mely Lipót Vilmos főherceg gyűjteményében Inv. 1659II. 710. szám : «Ein Stuckh in Ovali von Öhlfarb auff Holcz warin unnser liebe Fraw in einem rothen Klaidt blawen Mantel mit dem Khind tiein Jesu auf ihrem Schoss welches die rechte Handt auf ihre Brusst hält. Ohne Rahmen hoch 4 1/2 Spann 3 Spann 4 Finger braidt Von Gerard Zegers Original». Weltlich historische Stücke 73— 74. 2 Küchenstücke mit Figuren. Auf Leinw

. breit 7 Sch.- hoch 3 Sch, 6 Zoll 75. 1 Göttermahl unter Bäumen, Auf Leinw. breit 4 Sch. 4 Zoll — hoch 3 Sch. 6 Zoll 76. 1 Dianenbad von Palma. Auf Leinw. auf Holz geklebt, breit 4 Sch. — hoch 2 Sch. 6 Zoll Wien, Kunsthist. Museum, luv. Nr. 6803, 77.5x124, 1930 előtt a bécsi Hofburgban. Wien, Stallburg, Storffer II. 19; Prodromus 1735. 26 t, luv. 1772. 714. Eredetileg Lipót Vilmos főherceg gyűjteményében, 1. Theatrum Pictorium 190. t. (az 1659. évi leltárban nem szerepel). 1649 előtt a skóciai Hamilton gyűjteményben, 1638 előtt Bartolommeo della Nave gyűjteménye, Velence (No. 55). Valószínűleg egyike azoknak a képeknek, melyeket 1849-ben Budáról visszaküldték Bécsbe a Hofburgba. 77— 78. 2 Entführung der Europa. Auf Leinw. einer breit 3 Sch. 7 Zoll — hoch 2 Sch. 6 Zoll a bécsi császári gyűjteményben (Stallburg) a 18. század első félében két azóta elveszett Európa elrablása volt, egy Tiziannak és egy Giorgionénak tulajdonítva, mindkettő Lipót Vilmos főherceg gyűjteményéből (1. Storffer 1720 I. 314, Inv. 1772. 326? és Prodromus 1735 24, 12. t. Theatrum Pictorium 61 és 16; Inv. 1659 I. 95, 214.) Nem lehetetlen, hogy