Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)

GARAS KLÁRA: A budai vár XVIII. századi képgyűjteménye

kőzik, azonban sajnos nincsenek az aktákhoz csatolva s egyelőre sehol sem sikerült nyomukra akadni. Igaz ezektől a jegyzékektől nem sokat várhatunk; aligha tartalmaztak mást a képekre vonatkozóan, mint a tárgy megjelölést : a rossz állapotban levő, kallódó festményeknek 1856-ban Budán már senki sem ismerte mesterét vagy régebbi meghatározását. Többet remélhetnénk attól, ha az iratokban sokszor idézett s úgy látszik gondosan vezetett budai alapleltár előkerülne, ez minden bizonnyal részletesebb, pontosabb adatokat is tartalmazott, s a teljes, legalább 680 darabot számláló anyagot magába foglalta, A leltárak nélkül csak kevés támpontunk van a budai képanyag rekonstruálására. Egyfelől ismerjük azt a 78 festményt, mely még 1848-ban a kamaraelnöki lakásból a Nemzeti Múzeumba került. Mint az az alábbiakban közölt részletezésből kitűnik, nem egy közülük a második pozsonyi jegyzéken szerepel, és Lipót Vilmos főherceg brüsszel-bécsi képtárából származik. Palma Vecchio, Giorgione, Lorenzo Lotto, Cranach, Dürer, Anthonis Mor stb. alkotásait találjuk közöttük, számos olyan jelentős művet, melynek eredetét a XVII. század elejei híres velencei gyűjteményre, Bartolommeo della Nave képtárára vezethetjük vissza.

21 E képeken nem egyszer megtaláljuk a bécsi galériaszámokat, az 1772. évi leltározáskor a kép (jobb) alsó sarkába fehér olajfestékkel festett számot (72. kép). Készben ezek a számok segíthetnek a budai árverésen szétszóródott képek felkutatásában és azonosításában. így határozta meg még hatvan esztendővel ezelőtt a budapesti Kilényi Hugó gyűjteményének egy darabját, azonosítva azt Tiziannak a Lipót Vilmos főherceg galériájából származó s Budára került «Venus» képével.

22 Kilényi, aki az árverés nyomait is igyekezett felkutatni, több más festménynek is nyomára bukkant, sőt ismert egy pesti gyűjtőt, aki még a múlt század végén az elárverezett képek nagyobb hányadának, kb. 100 darabnak birtokába jutott.

23 Arra is felhívta a figyelmet, hogy a Budán elárverezett festmények hátán vagy keretén legtöbbször beégetett KK gyűjtőbélyegző és kétféle sorszám volt található (73. kép). A Kilényi által közöltek és a saját kutatásaink alapján a Budapesten felbukkant bécsi eredetű, a budai árverésből származó festmények számát mintegy^ 15-re tehetjük. Ezek közül néhány a Szépművészeti Múzeumba került: pl. Palma Vecchio migung, die Lizitation der alten Gemälde, Mobilien, Baumaterialen und . . . requisiten unter Intervenierung der KK Staatsbuchhaltung und der Schlossbauleitung und über Ermächtigung des Finanzministeriums die sich angehäuften Möbelkisten mit veräussert worden sind. Das Resultat der Lizitation kann ein befriedigendes genannt werden, in dem nach dem Verzeichnisse I. aufgeführten Gemälde, Bilderrahmen und Mobilien in Schätzungswerte von 210 fl. 39 um 784 fl. 38 ... veräussert worden sind.» — Ofen 28 Juli 1856. Haus, Hof und Staatsarchiv, Obertshofmeisteramts-Akten r 79/c/4. 21 L. Garas i. cikk. Jahrb. der kunsthist. Sammlungen in Wien. 1967.39. Etanulmány folytatása a Wiener Jahrbuch 1968. évfolyamában (LXIV.181.) Lipót Vilmos gyűjteményének sorsát tárgyalva ismerteti minden egyes kép meghatározható őrzési helyét s így magába foglalja a budapestieket is. 22 K i 1 é n y i i. m. 24. A képen a 453. szám volt olvasható, s ezen a számon szerepelt az 1772. évi bécsi inventárban a Galeriezimmerben felsorakoztatott képek közt. A híres Tizian kompozíciónak ez a változata eredetileg Bartolommeo della Nave velencei gyűjteményében volt: No. 139 «Titians brother*. Elárverezték Budapesten 1917-ben Kilényi Hugó gyűjteményével (az Ernst Múzeum aukciói 136. sz.); 1934-ben a Buchenau gyűjteményben Neudorf bei Lübeck. Kilényi másik bécs-budai eredetű képe a Jan van Scorel-ként azonosított Férfiképmás 1936-ban a rotterdami Hieronymus Bosch és kortársai kiállításon szerepelt (No 123). Lipót Vilmos 1659 évi inventárja (I. 283) Raffaelnek tulajdonította. 23 K i 1 é n y i i.m. 23. Bassano Orpheusának és két Geffels látképnek nyomaveszett. A Hondecoeter Baromfiudvar ma is Budapesten van, Bassano Dávid sorozatának két képe a 30-as években a bécsi Leitner gvűjteménvben bukkant fel (Burlington Magazine CXI, 1932. 113, C-D).