Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 31. (Budapest,1968)

PASSUTH KRISZTINA: Kolos-Vary három műve a Szépművészeti Múzeumban

Pierre Courthion véleménye szerint Kolos-Vary, Vuillamy, valamint Chastel, Estévé, Bazaine tudatosan fordult szembe a XX. század kubista és posztkubista hagyományával, azoknak a festőknek a stílusával, akik ma a Denise René galéria körül tömörülnek (mint pl. Vasarely, Mortensen, Roger Thépot, stb.).

27 Bár a XX. századi francia festészet inkább konstruktív-racionális irányba fejlődött — az École de Paris hallatlanul gazdag köre az oldottabb, expresszívebb törekvéseket is befogadta. Kolos-Vary viszont Magyarországról származott s az innen induló jelentősebb festői áramlat a húszas évek elején egyértelműen konstruktív volt. Éppen ebben az időszakban bontakozott ki Moholy-Nagy László tevékenysége, születtek meg Kassák képarchitektúrái, és kapcsolódtak a különféle területen dolgozó magyar mesterek a Bauhaus nemzetközi munkásságába. Kolos-Vary pedig, aki az Iparművészeti Főiskolán feltehetően inkább csak technikai ismereteket és nem valamilyen meghatározott művészi felfogást sajátított el, ekkoriban expresszionisztikus irányban dolgozó mesternek vallja magát s nincs köze a hazai konstruktív művészethez. Éppen ezért — Pierre Courthion megállapításával

28 szemben — az a véleményünk, hogy Kolos-Vary sajátos festői világa inkább külföldi, semmint hazai ösztönzésre született. Nálunk az érzelmi feszültséggel telített, expresszív színhatásra épülő ún. alföldi festészet élesen szembenállt az avantgárd irányzatokkal — ebből tehát Kolos-Vary absztrakt periódusában már aligha meríthetett. De ugyanígy nem merített láthatólag semmit Csontváry Tivadar fantasztikus, szuggesztív, egészen egyéni színvilágából sem. Kolos-Vary igen fiatal volt akkor, mikor Magyarországot elhagyta, s festői örökségként nyilván nagyon keveset vitt magával. Ezért nem is a kortárs magyar stílusáramlatokhoz, hanem a nyugatiakhoz kötődött, s önálló festői világának gyökerei is csak ott kereshetők. így a Szépművészeti Múzeumban levő, 1956-ból származó litográfiáján (46. kép)

29 a kék alapszínbe illeszkedő sötét és világos motívumok játékos, dekoratív hangulata Mirót idézi. A kompozíció — ellentétben Kolos-Vary legtöbb ismert művével — vertikális elrendezésű, a foltokat összekötő, ívben meghajló vonalak felfelé tartanak — az egész együttes a magasba tör. A tíz évvel későbbi színes rézkarc (47. kép)

30 már csak formátumában őrzi a vertikális megoldást, egyébként vízszintes tagolású. Az egymás fölötti rétegek világosan, tisztán különülnek el egymástól, a formák az egységes lilásbarna szín különböző árnyalataiból alakulnak ki — csupán a legfelső, égre emlékeztető sáv játszik hideg kékesszürke tónusban. Kolos-Vary művei — amelyek most elsősorban az ő ajándékaként hozzánk kerültek —- európai rangú, francia szellemű modern művészt képviselnek Múzeumunkban. Ezeket az alkotásokat a mester magyar származása is különösen értékessé teszi számunkra.

31 PASSUTH KRISZTINA 27 Co u r t h i o n, P.: L'Art Indépendant. Paris, 1958. 212. 28 Pierre Courthion Kolos-Vary-val kapcsolatban kiemeli a magyar folklór, Bartók Béla zenéje, a cigány-hagyomány szerepét. Mindez azonban túlságosan általános ahhoz, hogy KolosVary művészetének bármilyen irányba való fejlődését megmagyarázza. P. Courthion előszava Kolos-Vary 1962. ápr.—máj.-ban a Galerie du Fleuve-ben rendezett kiállításának katalógusában. 29 L. a 4. sz. jegyzetet. 30 L. a 3. sz. jegyzetet. 31

A kézirat leadása után jelent meg: B r i o n, M.: Sigismund Kolos-Vary. Neuchâtel, 1967