Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 31. (Budapest,1968)
SZMODISNÉ ESZLÁRY ÉVA: Németalföldi, holland és flamand szobrok Magyarországon. I
található. 18 Egyetlen figyelemreméltó körülmény, hogy az álló, ruhátlan, köpenybe burkolt Feltámadt állásmotívuma, —• a mi Krisztus-figuránkhoz hasonlóan — ugyanaz a «gotikus tanclépés», amely Dirk Boutsnál és Rogier van der Weydennél is megfigyelhető. 19 A Szent György-oltár közvetlen vizsgálata tette végleg bizonyossá előttünk, hogy csoportunk mesterét idősebb Jan Borman brüsszeli műhelyében kell keresnünk. A korra, a környezetre jellemző szemléletmódon kívül számos részletmegoldás egyezését figyelhettük meg a két alkotáson, amely azonosságok megállapításunkat támogatják és megerősítik. Elsőként említjük az ellenszenvesnek bemutatott szereplők mesteri karakterábrázolását, amely közös a brüsszeli főművön és a budapesti oltárrészleten. A drámai ellentét legerőteljesebb kifejezői a brüsszeli figurák, melyeket az idősebb Borman a valóságábrázolásnak és jellemzőkészségnek igen magas fokán teremtett meg. A budapesti emlék két jellegzetes katona alakján és a csoporton belüli megfelelő hangsúlyú elhelyezésén világosan látható a nagy mester eleven, friss hatása (30. kép). Ezt bizonyítja a budapesti oltárrészlet két katonájának arca, amely a brüsszeli oltár néhány figurájáéhoz, például Dacianus prokonzuléhoz (29. kép), vagy az egyik jelenet hóhér alakjához, (28. kép) áll közel. Magának Pascal Bormannak, a mester fiának herenthalsi oltárán (34. kép) is szkematikusabbak már ezek az ellenszenves beállítású jellemek mint a budapesti domborművön. Csoportunkon a drapéria faragásának módja is feltűnően közel áll a brüsszeli oltár egyes részleteihez. Különösen a Krisztus bal válláról előrecsüngő köpeny faragása figyelemreméltó ebből a szempontból. Érdemes kitérnünk arra is, hogy ez a vállra dobott, festői hatású köpenyrész mennyi eredeti, a festészeti mintaképektől független invencióról tanúskodik, bár részletformáiban a korabeli festészettől vett át motívumokat. A budapesti domborműnek ez is olyan sajátossága, melyet idősebb Jan Bormannái és műhelytársainál figyelhettünk meg. A festőién leomló, hullámzó köpenyrész kitüremlő és bemélyedő részletformái (32. kép.) A brüsszeli Szent György-oltáron ábrázolt alakok ruháin is előfordulnak. Krisztus köpenyének egy jellegzetes részlete a Szent György-oltár középső jelenetén ábrázolt, háttal álló egyik alaknak gazdag, festői esésű köpeny-részletével (31. kép) vethető össze. Ez az egyezés nem magyarázható mással, csupán a műhely közösségével. Feltétlenül említésre méltó a Krisztus jobb válláról lehulló köpeny esésének módja is. A több redőben, egyenes vonalban leomló drapéria a legalsó szakaszon ráncokat vet, majd szélesen, laposan szögletes formát alkotva a földhöz simul (21. kép). Ezt a motívumot figyelhetjük meg a Szent György-oltár középső jelenetének Dacianus figuráján is, a vesszőzési jelenet baloldalán álló szakállas férfi lecsüngő köpenyén (25. kép), a kerékbetörési jelenet Dacianusának ruháján (26. kép) és a fűrészelési jelenet egyik hóhérjának öltözékén (27. kép). Krisztus ágyékkendőjének aprólékos, finom ráncú kelméje kidolgozásához hasonló faragással szintén találkozhatunk a Szent György-oltár számos részletén. Meghatározásunk szempontjából nem döntő jelentőségű, de érdemes az említésre, hogy a háttér mozgalmas, nyugtalan törzsű fája hasonló virtuóz könnyedséggel faragott, mint a brüsszeli oltáron látható máglyák égő fatörzsei és nyugtalanvonalú lángnyelvei. A budapesti dombormű mesterének remekművéhez, a «Feltamadas-csoport» Krisztus-fejéhez (24. kép), ehhez a — mint már említettük — Dirk Bouts művészete által meg,s R é a u, L. : Iconographie de l'art chrétien. 11. Iconographie de la Bible II. Nouveau Testament. Paris, 1957. 546—547. 19 S c h ö n e, W. : Dieric Bouts und seine Schule. Leipzig, 1938. 9/b és 10/c tábla; Beenken, H.: Rogier van der Weyden. München, 1951. 33. kép.
