Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
GARAS KLÁRA: Tintoretto budapesti képe és a II. Rudolf császárnak festett sorozat
ték több más darabjával együtt 1628 előtt Angliába, Buckinghamhez került. 18 Amikor alig két évtizeddel később Lipót Vilmos főherceg az elárverezett gyűjtemény zömét megvásárolta, ez az összefüggés még feltehetően ismert volt s a vásárlás alighanem éppen annak tudatában történt, hogy ily módon a császári Kunstkammer néhány darabja kerül vissza Prágába, császári tulajdonba. A budapesti Tintoretto-kép viszontagságos útját Prágából a Németalföldre és Angliába, és onnan a Németalföldön keresztül ismét Prágába pontosan nyomon követhettük. A sorozat további három darabjának a sorsát nehezebb felderíteni. A Ridolfi által idézett «Herakles és Iole»-ábrázolás úgy látszik a «Herakles és a faun» képpel együtt a Rudolf császár által Albert főhercegnek hagyományozott festmények közt volt, de nem került Buckinghamhez s 1616 után nyomaveszett. A velencei szerző leírása alapján úgy véljük legalább kompozícióját sikerült azonosítanunk. A firenzei Battistelli gyűjteményben szerepelt egy ma már csupán reprodukcióról ismert, Tintorettónak tulajdonított festmény, mely Heraklest, Ridolfi szavainak megfelelően, kezében tükörrel mutatja, amint Iole női csecsebecsékkel ékesíti (25. kép.) 19 Ez az ábrázolástípus rendkívül ritka, a XVI. századi képeken (Bassano, Spranger stb.) általában az Omphalénak szolgáló, rokkával, guzsalylyal foglalatoskodó Heraklest látjuk, tükörrel seholsem szerepel. 20 A rossz reprodukció alapján a firenzei képről ma már nem tudjuk megmondani, hogy esetleg azonos volt-e Tintoretto elveszett eredetijével, vagy csupán annak egy régi kópiája volt. Ugyanezt a kompozíciót örökíti meg kis változtatásokkal Palma Giovinénak a bécsi Albertinában őrzött rajza (26. kép). 21 A képszerkezet, az alakok mozgása, átlós beállítása, Tintoretto érett műveire emlékeztet s a Ridolfi leírásával megegyező ábrázolásban a Rudolf császár számára festett Tintoretto-kép őstípusát ismerhetjük fel. A harmadik képet, mely Ridolfi szerint Jupitert, Junót és a kis Bacchust ábrázolta, a szakértők nagy része a londoni National Gallery híres Tintoretto festményével, a « Tejút keletkezésé))-vei hozza kapcsolatba. Ridolfi leírása pontosan megfelel a londoni képnek, a gyermek azonban nem Bacchus, hanem Herakles, akit Jupiter Juno melléhez szorít: a mellből szertefröccsenő tejből eredt az ókori monda szerint a tejút (27. kép). E. Mandowsky kutatásai alapján bebizonyosodott, hogy a festmény mai állapotában töredék, eredetileg a hozzátartozó alsó sávban egy nőalak feküdt liliomok közt, utalva a mondának, további, a liliom keletkezésére vonatkozó részére. 22 Ez a teljes kompozíció látható Hoefnagel egy rajzmásolatán (Berlin, Kupferstichkabinett — 28. kép) és egy korábban Do18 Buckingham herceg 1626-ban megvásárolta Rubens gyűjteményét. Lehetséges, sőt valószínű, hogy a prágai képek Albert főhercegtől először Rubenshez kerültek, s nem közvetlenül Buckinghamhez, aki csak a húszas évek elején kezdett gyűjteni. Buckingham képeinek egy része, pl. a nevezetes Veronese-sorozat (Bécs, Prága, Washington) eredetileg Rubensé volt, a festő ezt annak idején Archot herceg gyűjteményéből vásárolta meg. (L. R o o s e s, M. — Ruelens, Ch.: Correspondance de Rubens. Anvers, II. 1898. 240., és Revue univ. des Arts. 1855. 403.) 19 Firenze, Battistelli-gyűjtemény árverése, .... febr. 12., No. 30. 134x178 cm. A reprodukciót 1. Witt Library, Courtauld Institute, London. Valószínűleg ugyanezt a festményt idézi Berenson i.m. 171., a firenzei Contini Bonacossi-gyűjteményben, ahol azonban ma már nem mutatható ki (K. Steinweg közlése). 20 Pigler, A.: Barockthemen. Budapest, 1960. II. 111. 21 Wien, Albertina, Inv. Nr. 1695, lavírozott tollrajz, 174x193 mm. L. S t i x, A.— Fröhlich Bum, L.: Die Zeichnungen der venezianischen Schule. Beschreibender Katalog der Handzeichnungen in der graphischen Sammlung Albertina. Wien, 1926. I. 97. 22 London. National Gallery, ltsz. 1313. 148x165 cm. L. Gould, G: The Sixteenth Century Venetian School. National Gallery Catalogues. London, 1959. 89. teljes irodalommal. — Mandowsky, E.: The Origin of the Milky Way in the National Gallery. The Burlington Magazine, LXXII, 1938. 88. Idézi Tommaso Rangoni egy 1562. érmét, melyen ugyanennek a mondának az ábrázolása látható (Jupiter nélkül). Ennek alapján többen feltételezték, hogy a kép Tommaso Rangoni számára készült, a teljes ciklus összefüggéseit azonban nem vizsgálták.
