Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Aktkompozíciók és modelljeik
Nyilvánvaló, hogy a manierizmus a XVI. század utolsó negyedében, mikor művészeti felfogása az «invenzioné»-t a «natura» fölé helyezi, fokozott mértékben felhasználta a mozgatható tagú fababákat, a « Gliederpuppe»-t vagy mint a hollandok nevezik « Leemann»-okat az aktkompozíciók megkönnyítésére. Az «invenzione» a manierista művész legfontosabb tulajdonsága, mely az igazán nagy, teremtőerejű mesterek esetében lehet a képalkotás legalapvetőbb ihletője, de a közepes tehetségű festő számára nem elégséges. Itt a modell-baba jut fontos szerephez, melynek egyetlen hátránya, hogy az évtizedek múlásával nem változik. Teste és arcvonásai, mint Cornelis van Haarlem művein, a festő egész munkásságát örökifjan, azonos arckifejezéssel és testfelépítéssel kísérik végig (48— 49. kép). Ilyen modell-baba, okmányok, festmények és rajzok tanulsága szerint a XVI. századtól kezdve egész Európában megtalálható volt a festőműhelyek berendezési tárgyai között. A spanyol művészetben Cornelis van Haarlem egy szobrászkortársának, a jeles Pompeo Leoninak műhely leltárában 1609-től találunk egy fából készült modell-babát («un maniqui de madera»), 6 " megjelenik 1670-ben Andres Cansino sevillai szobrász végrendeletében, 01 Palomino drapériatanulmánynak ajánlja, 6- egy XVIII. századi szobrászattal foglalkozó spanyol munka egyenesen kijelenti: «Todo Profesor debe tener su maniqui». 63 A németalföldi festők leltárában szinte kivétel nélkül szerepel a nagyobb tételeknél modell-baba, mely azonban nem tévesztendő össze sem az olasz «modelli»-kkel, sem pedig a tanításhoz használt és már idézett anatómiai-emberrel. A leltárakban előforduló fából készült «lee-mann» a Weixlgärtner által publikált német modell babákkal kezdetben azonosnak látszik, a kezdeti anatómia-tanulmányok túlhaladása után, a 90-es évektől fogva ilyent használhatott a Cornelis-kör, később, mint az egyes művészi ábrázolásokon nyomon követhető, a kidolgozás kevésbé szobrászi-művészi, és amint használata áttolódik a genre-ábrázolások felöltöztetett babáinak területére, mind sematikusabbá válik. Valószínűleg már ilyen, inkább drapéria-tanulmányhoz használható mannequint küldött 1635-ben az id. Gerard Terborch Londonba fiának ruháival és festőeszközeivel együtt, és a kísérőlevélben lelkére kötötte : «... employez le mannequin et ne laissez le a part, comme ici, mais dessinez beaucoup.» 64 Ilyen «lee-mann» szerepel M. Sweerts több ismert festményén 65 és J. van Spreeuwen «Müterem belseje» című képén 66 is. Az A. Bredius által publikált művészleltárakban már a század első felében több «lee-mannetje» fordul elő. 1637-ben az id. Jan Basse hagyatékában pl., akinek jelentős gyűjteményét írták össze, van egy «lee-mannetje van Palmenhout» 67 és egy «gebotserde Venus van was». 68 Találunk 60 Marqués de S a 11 i 11 o : La herencia de Pompeo Leoni. Boletin de la Sociedad Espanola de Excursiones. 1934. 95 kk. 61 «Declaro que he hecho un maniqui, que esta para acabarse, en el cual tengo concertando con Jacinto de Asalto en trecientos reaies. ..» Hernandez Diaz, J.: Materiales para la História del Arte espanol. Documentes para la História del Arte en Andalucia. Sevilla, 1930. II. 214. 62 «Figura movibile artificial, que se dexa poner en différentes acciones al arbitrio del Artifice. Con ella se estudian las ropas.» Museo pictórico. III. Indice de los terminos. Idézve: Archivo Espanol de Arte. 1952. 104. 63 De Arce y Cacho, Don C. : Conversaciones sobre la Escultura. Pamplona, 1786. 123. M Gudlaugsson, S. J.: Gerard Terborch. I— II. Haag, 1959—1960. II. 15—16. Az eredeti levél F. Lugt gyűjteményében. Közölve: Maandblad voor Beeidende Künsten. 1950. XXV. 65 «Festönövendek», Amsterdam, Rijksmuseum ; «A festőműterem*, London, műkereskedelem (1652-ből), «Festönövendek», Cambridge, Fitzwilliam Museum. 66 G. S. Sjőberg, Stockholm. Közölve G r i n t e n, J. F. idézett cikkében 162—163. old., 14. kép. 67 B r e d i u s, A. : I. m. I. 140. 91. sz. 68 Ua. I. 141. 93. sz.
