Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Aktkompozíciók és modelljeik
AKTKOMPOZÍCIÓK ÉS MODELLJEIK TANULMÁNYOK AZ ÉSZAKI MANIERIZMUS TERMÉSZETSZEMLÉLETE ÉS EMBERÁBRÁZOLÁSA KÖRÉBŐL Új korszakok születése nemcsak a művészi kifejezés változásaiban figyelhető meg, hanem abban is, amit a művészeti írók a művészek elé követendő példaként állítanak, ahogyan egy-egy elmúlt korszak művészeti elveiről nyilatkoznak. Amikor Leon Battista Alberti a természet ábrázolását a legszebb részek kiválasztásával köti egybe és bolondoknak mondja azokat a festőket, akik csak saját eszméiket és nem az általuk látott és tapasztalt világot akarják ábrázolni, akkor ebben a véleményben a reneszánsz harmómára, világosságra, a természet több-kevesebb hűséggel való visszaadására való törekvése nyilvánul meg. 1 Leonardo ugyanezt a tételt már úgy fogalmazza meg, hogy a festő a természet tanulmányozásából és saját képzeletéből merítsen. 2 A XVI. század közepéhez közeledve a művészek műveikben és elméleti írásaikban, írásbeli megnyilatkozásaikban a természet ábrázolása mellett mind nagyobb mértékben hangsúlyozzák a képzelet, az «invenzione» szerepét. A reneszánsz érett korszakában a képzelet fontossága a művészi alkotásban nem az eddigi elvek elvetésében, hanem a csírájukban már meglevő felfogás továbbfejlesztésében, később eltorzításában nyilvánul meg. 1540 körül íródhatott Michelangelónak az a verse, melyben az (eszményi) szépet nevezi «két művészete) tükrének és vezetőjének. 3 Míg Leonardo óv attól, hogy a festő elszakadjon a természettől, mert a képzelet sosem lehet olyan tökéletes, mint a szem megfigyelése, 4 addig a cinquecento teoretikusai mind nagyobb helyet engednek a fantáziának. Lomazzo már világosan azt írja, hogy a művésznek ki kell javítania a természet tévedéseit. 5 Arme1 Leone Battista Alberti's kleinere Kunsttheoretische Schriften. Im Originaltext herausgegeben, überstetzt . . . von Dr. H. Janitschek. Wien, 1877. «Et di tutte le parti Ii piacéra non solo renderne similitudine, ma più adgiugnervi bellezza ; pero che nella pictura la vaghezza non meno è grata che richiesta.» ....... si vuole fuggire quella consuetudine d'alcuni sciocchi, i quali presuntuosi di suo ingegnio, senza avère essemplo alcuno dalla natura quale con occhi o mente seguano, studiano da se ad se acquistare Iode di dipigniere.» 151. 2 Lionardo da Vinci: Das Buch von der Malerei. Herausgegeben, übersetzt und erläutert von H. Ludwig. Wien, 1882. I — II. «Quello maestro, il quale si desse d'intendere, di potere risseruare in se tutte le forme e li effetti délia natura, certo mi parebbe che quello fussi ornato di molta ignorantia ; con ciosia Cosa che detti effetti son' infîniti e la memoria nostra non è di tanta capacità, che basti». I. 76. 3 «Per fido esemplo alla mia vocazione Nel parto mi fu data la bellezza Che d'ambo Parti m'é lucera e specchio.» Le Rime di Michelangelo Buonarotti (C. Guasti kiadása), Firenze, 1863. 32. 4 «Non uede l'immaginatione cotai eccelentia, quai uede l'occhio. ..» U. a. I. 22. 5 L o m a z z o, G. P.: Trattato dell'Arte délia Pittura diviso in VII. Libri. . . Milano, 1587. Idézve az 1844-es római kiadásból. Egy helyütt «nascondere le imperfezioni naturali con Parte» (11. 370), másutt Alberti alapján Demetrios (ókori?) festőről szólva: «...l'antico pittor Demetrio che fu più curioso di rappresentar la simiglianza, che la bellezza» (11. 371) még a quattrocento álláspontot említi.
