Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 29. (Budapest,1966)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Lázár Jenő gyűjteménye

szereplőjű jelenetek, legföljebb négerfej ábrázolások vagy négerfej-alakú plasztikus mécsesek fordulnak elő több típusban.

32 Az utóbbiak közé tartozik a Lázár-gyűjtemény egyik mécsese is (14. kép),

33 kétségtelenül a római Egyiptomból, mint az egykori Schreiber-gyűjteménybeli párdarabja, amellyel alighanem egy formából készült.

31 A típus etióp férfira mutat.

35 A leningrádi Ermitázs egy igen közelálló mécsesén a haj, szakáll, bajusz és szemöldök stilizálása sokkal erőteljesebb, de egyúttal sokkal inkább lineáris, a természeti formákat absztraháló jellegű.

31

' A budapesti példány típusa ezzel a későbbi vonásokat mutató fejjel szemben még a III. századra keltezhető. A római kerámia díszítetlen és a római üvegek ismert típusú példányainál jóval érdekesebb a gyűjtemény római szobrászati anyaga. A márványokat egy Antoninus-kori kis női fej és egy szarkofág-fedél jobb sarkáról származó szakállas férfifej — a halántékán levő kis szárny után ítélve a Szelek egyikének megszemélyesítője — képviseli (15. kép) ; az utóbbi, mint a futófúró erőteljes használatával fellazított haj és szakáll vagy a fölfelé tekintő szemek alakja (a szemgolyó fölső részében vésett, csak alsó félkörében látható pupillával) mutatja, a II. század utolsó negyedében készülhetett.

37 A római terrakottaplasztikából egy tympanont és madarat tartó lányalak, továbbá egy álló Dionysos-torzó a legérdekesebb, a római bronzok közül pedig egy magyarországi lelőhelyű gyermekbüszt (16. kép);

38 ez hátul kivágott formájával applikációs dísznek készülhetett, de a fejbe illesztett felfüggesztő karika kétségtelenül az ókor óta hozzá tartozik, nyilván súlynak használták. A mellén keresztben átvetett és visszahajtott nebris a dionysosi körbe utalja, ezen belül azonban a fején levő levélkoszorú éppúgy tág lehetőségeket ad a közelebbi értelmezésre, mint az utóbbi években sokoldalúan megtárgyalt levél-kehely, amelyből a buszt kinőtt.

39 Az bizonyos, hogy a bacchikus buszt a korai császárkorban készült, a római birodalom egyik nyugati provinciájában. SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY :i2 B e a r d s 1 e y, G. H.: The Negro in Greek and Roman Civilization. Baltimore, 1929. 122 sk., 248—56. sz. Ltsz. 65.38. A; h. : 10,3 cm; m. : 4,9 cm. Zöldessárga agyag, bevonás nélkül; felületén égésnyomok. Alján bekarcolt ág, félkör és körök. 34 Vogt, J., Expedition E. Sieglin II. 2. Leipzig, 1924. 32. tábla, 1. kép és 116 (további irodalommal a típushoz). 35 V o g t, J. : i. m. 60. 36 W a 1 d h a u e r, O.: Die antiken Tonlampen der Ermitage. St. Petersburg, 1914. 49. tábla, 522. sz. Aljának jelzése is nagyjából azonos a budapesti példányéval (1. B. tábla). 37 Ltsz. 65.94. A ; m. : 20,7 cm ; sz. : 19,8 cm ; vast. : 5,6 cm. Rómából. — A halántékon levő szárny mint Szél-attributum: Philostrat, imag. I. 24,4. — A Szelek antik ikonográfiájához: H i n k s, R. : Myth and Allegory in Ancient Art. London, 1939. 34—-5 ; C u m o n t, F. : Recherches sur le symbolisme funéraire des Romains. Paris, 1942. 149 sk. ; vö. E g g e r, R., Ojh 35 (1943) 123 sk. (erre Szabó Miklós volt szíves felhívni a figyelmemet). — A Szelek ábrázolása (csak a fej) szarkofág-fedélen: C u m o n t, F. : i. m. 162—-5 (a budapesti töredékhez a legközelebb álló, most Baltimore-ban őrzött példány Robert, C. : Die antiken Sarkophagreliefs III. 2. Berlin 1904. 58. tábla, 182. sz. és C u m o n t, F., 29. kép) ; a szakállas Szél-fej típusa: C u m o n t, F. : i. m. 149—52. A Szél-perszonifikációk jelentéséhez: C u m o n t, F.: i. m. II. fejezet; Hanfm a n n, G. M. A. : The Season Sarcophagus in Dumbarton Oaks. Cambridge, Mass., 1951. 252-3; vö. T u r c a n, R., Rev. Hist. Rel. 158 (1960) 129 sk. 38 Ltsz. 65.53. A ; m. : 11,2 cm ; sz. : 8,4 cm ; halványzöld patina, amely néhol szabadon hagyja a bronz sárgásbarna felületét. 38 J u c k e r , H. : Das Bildnis im Blätterkelch. Ölten, 1961. (a budapesti példányhoz vö. elsősorban 46. kép) ; ua. : Jb. d. Bernischen Hist. Mus. 41-2 (1961-62) 319—330 ; Schauenburg, K., Jdl 78 (1963) 300—306; D a 1

1 r o p, G., Gött. Gel. Anz. 217 (1965) 248 sk. Az utóbbiak a Jucker által javasolt értelmezés túlzott általánosítása ellen foglalnak állást, meggyőző érvekkel. A Schauenburgtól adott értelmezési lehetőségek száma még szaporítható, ugyanúgy a felsorolt példányoké is. A motívum pannóniai bronzokon is rendkívül gyakori: Radnóti, A. : Die röm. Bronzegefässe von Pannonién (Diss. Pann. II. 6). Budapest 1938. 54. tábla, 3. és 4. kép ; 55. tábla, 3. kép ; E r d é 1 y i, G., Arch. Ért. 45 (1931) 24—6, 15—17. kép ; stb.