Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 29. (Budapest,1966)
MOJZER MIKLÓS: MS mester nyolcadik táblaképe
Arctípusait és a mozdulatok beszédes erejét illetően a « Keresztié vétel» inkább kapcsolódik a «Vizitacio»-hoz, mint a Feltámadáshoz vagy a lille-i képhez. Természetes ez így, hiszen a Selmecbányái oltárnak a «Vizitacio» valószínűleg az a táblája, amelyet az elveszett «Angyali üdvözlet»-tel legkorábban készít el a festő. A nagy feladat megvalósításában azután maga is szembetűnően változik, alakul. A «Feltamadas» képében végül mélázóbban, modorosabban jelenik meg, a lille-i mű király-arcképéhez és általában az itteni szereplőkhöz hasonlóan, mint aki maga lankad kissé el abban, hogy mindig fortisszimóban szói. A «Keresztlevétel»-t minden rokonsága vagy hasonlósága ellenére is hosszú út választja el a későbbi művektől. Amellett, hogy maga is remekmű, éppen ez a többi képtől való távolsága mutatja legjobban. — Úgy látszik, MS mester stílusában a szembetűnően nagy düreri élmény és hatás nem jelent törést. A fiatalabb művész « heroikus realizmusa» megragadja a költői érzékű, az « ideges realizmus» idősebb mesterét és ő mint új virágokat a régi kertbe, — magába ülteti és teljesen sajátjává formálja a kapottakat. A toruni kép alapján megállapíthatjuk, hogy e változás éppen nem kitérő számára: ő is azokból a németalföldi festészet mutatta példákból indul, amelyek főképp Rogier van der Weydennel az 1460—70-es években a német művészetet annyira megtermékenyítik. Mint Schongauer fiatalabb s a Bertalan-oltár mesterének kortársa MS mester is jár a Németalföldön s a schongaueri indítékok őbenne is fel-feltünnek, mint a fiatal Dürerben is. 21 Nagy alkalmazkodó készsége, művészi hajlékonysága teszi lehetővé, hogy sajátos módon mindig korszerű, sőt némely tekintetben úttörő is legyen. Nemrég igyekeztünk hangsúlyozni, mennyire tudatos, sőt számító művész, akinél az érzelmeknek és szenvedélyeknek elementáris áradásában fel sem tűnt eddig, mennyire gondolkodó, céltudatos és milyen nagymértékben az. 22 A toruni kép alapján hozzáfűzhetjük még, hogy kísérletező alkat is. Nem a renaissance értelemben az, hanem egészen sajátosan, a stílusváltás idején a «régi generációnak* kísérletező és érzékenyfigyelmű alakja. Szinte ellenpéldája lehetne az olasz renaissance művész-típusának. MS mester nem érzi szükségét a perspektíva törvényei kutatásának: a tér feszültségét érzelmi telítettséggel pótolja. Nem nagyon érdeklik az emberi test klasszikus arányai s mi sem áll távolabb tőle, mint hogy proporciós tanokkal foglalkozzék: alakjait ideális-poetikus tartalmuk szerint formálja, de felhasználva bennük kora legfrissebb rajzi-festői eredményeit. Munkássága lehető rekonstruálásában el kell készülnünk rá, hogy egymástól erősen különböző szereplőkkel, más-más figurákkal és léptékkel találkozunk majd, amelyek sokszor csak « belülről* közeli rokonai egymásnak: az ábrázolás izgatott, festői parabolákkal teli, szenvedélyesen alakított bellezzájában. MS mester művészetének alakulásában ugyanaz az egyéni festői és értelmi magatartás ölt többféle és gazdag formát : ő az a festő, akit az adott ismert legkorábbi hatásáról tanúskodik (1495), méghozzá táblaképen. Stoss metszetei pedig elsősorban szobrászi művek számára készültek példának, bizonyíthatóan 1496 előtt, tehát még Krakkóban (Savicka, S.: Ryciny Wita Stwosza. Warszawa, 1957 ; a metszeteket a krakkói oltár készültének idejére helyezi). A toruni Magdolna arc így egymagában is döntő érv lehet arra nézve, hogy Stoss «Krisztus és a házasságtörő nő» metszete 1495 előtt készült. — De vajon nem Veit Stoss vette-e át Magdolna alakját a toruni kép (biztosan nem toruni!) festőjétől? A tükörképesen fordított arc a metszeten nagyon alátámasztaná ezt a lehetőséget. A ruhák későgótikus ábrázolását, az alak Stossnál gazdagabb megformálását tekintve azonban talán inkább a metszet elsősége mellett kell állást foglalnunk. Inkább MS mester rajzi előadásmódja Stoss hatású, — amennyire ez eldönthető, —• mint fordítva. Krisztus keze, lába, Nikodemus balja Stoss Krisztus siratása metszetével mutatnak szembetűnő hasonlóságot: s itt a metszet a korábbi. A kérdést egyelőre nyitva kell hagynunk. 1 Igen találóan jegyzi meg M o r e 1 o w s k i, id. cikkében, hogy a toruni kép ugyanazt a stílusfázist képviseli, mint a fiatal Dürer munkássága ez időben, anélkül, hogy vele összefüggne. W i n k 1 e r , F. : Albrecht Dürer, Leben und Werk. Berlin, 1957. 35. -- L. a 7. jegyzetet.
