Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)
GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században. III.
ban Domenico Fetiként szerepel mint «Portrait d'un artiste qu'on dit être Giorgione». 15 A Düsseldorfból öröklés útján a bajor királyi gyűjteményekbe, a schleissheimi képtárba került festmény valami kevéssel nagyobb méretű a leningrádinál, de avval s a Grafton példánnyal az ábrázolásban s a feliratban is egyezik (55. kép). 16 Kivitelezése azonban sokkal gyengébb, a másolat, utánzat jellege itt még szembetűnőbb, mint a londoni változaton. A düsseldorfinál is gyengébb az a további változat, amelyet a Malaspina gyűjteményből a paviai Museo Civico őriz (56. kép), s amelyen «ANTONIVS. A. COREGP F. 1547» szignatúra és az eredeti médaillon helyén «Domenicus de Medicis E. XXV.» felirat olvasható. 17 Antonio A. Coregio, Antonio Bernieri coreggiói születésű festő volt (1516—1564), aki Correggiónál, majd Velencében Tiziannál tanult s élete végéig Velencében dolgozott mint miniátor és arcképfestő. 18 Velencei mintakép után készíthette a paviai portrét, amelynél azonban csupán az ábrázolt nagyjábani megörökítésére törekedett, a hátteret a fülkeszoborral és architektúrával elhagyta. Végül foglalkoznunk kell az arckép néhány ma már fel nem lelhető londoni változatával ; a téves attribuciók és félreértések sorozata éppen ezeknek múlt századi leírásából indult ki. 1857-ben Waagen, a kiváló német szakértő angliai útja során Londonban, Edward Cheney tulajdonában írja le képünk egy változatát, azzal a megjegyzéssel, hogy azon egy körben kutya (!) s «Franc. Dominici se pinxit 1530» felirat látszik. Majd az ugyancsak londoni William Russel tulajdonában egy további azonos példányt idéz (feliratszöveg nélkül). 19 A Cheney kép felirata, mint hiteles szignatúra, Franciscus Dominicus 1530-ban festett Önarcképének névaláírása vonult be az irodalomba, s ettől kezdve a kép és minden változata mint Önarckép, egy Dominicus keresztnevű festő önarcképe szerepelt. Pedig a felirat hitelessége, vagy pontos idézése mindenképpen kétesnek látszik. Mindenekelőtt már Crowe és Cavalcaselle, a múlt század legjelentősebb olasz festészettörténetének szerzői is eltérően örökítették meg: «Fran. Dominici S. E. A. XXV.». 20 Ez az eltérés s az a körülmény, hogy a fennmaradt példányok mindegyikén egymással egyező, de a Cheney képtől eltérő felirat látható, arra mutat, hogy a XIX. századi szerzők a médaillon feliratát, de állatalakját is bizonytalanul látták, a Waagen által idézett szöveg be sem fért volna a kicsiny kör terébe, a «se pinxit» teljesen szokatlan kitételét a Dominicus utolsó és az életkor első betűiből konstruálták. Igaz, elképzelhető az is, hogy a kép ezen sokadik, s nem tudni mikor készült változatán, akár az átfestések, akár a másoló tévedése folytán a többitől eltérő felírás szerepelt. Minthogy azonban a Cheney s a Russel példány a múlt század végén elkallódott, ezt a körülményt ma már tisztázni nem lehet. Az a változat, amely 1920-ban tűnik fel Taunton lord gyűjteményének árverésén Londonban, lehet ugyan azonos valamelyikükkel, ezen azonban a többihez hasonlóan 13 G o o 1, J. v. : De nieuwe Schouburg der nederlantsche Kunstschilders. Haag, 1750—1751. II. 553. «Het Portret van den beroemden Kunstschilder Giorgione door Andrea Schiavone». Pigage N. de: La galerie électorale de Düsseldorf. Düsseldorf, 1778. 203. sz. lß Schleissheim, 1119. sz., 121x88 cm, «MDXIII/DOMENICUS/F/A. XXV.» 17 Pavia, Museo Civico, 110x85 cm, a dátum helyesen 1547, nem 1587. 18 T i r a b o s c h i, G. : Notizie de pittori, scultori, incisori ed architetti di Modena. Modena, 1786. 115;Pungileoni, ...: Memorie istoriche di Antonio Allegri, detto il Correggio. Parma, 1847. II. 271. Atti e memorie délia R. Deputazione di Storia Patria per le Provincie dell'Emilia, 1881. VI. 80, 111. 19 W a a g e n, G. F. : Galleries and Cabinets of Art in Great Britain. London, 1857. IV. 175, 186 ; és W a a g e n, G. F.: Die Gemäldesammlung in der Kais. Ermitage in St. Petersburg. St. Petersburg, 1870. 60. 20 C r o w e, J. A. — Cavalcaselle, G. B.: Geschichte der italienischen Malerei. Leipzig, 1876. VI. 294. Idézik a William Russel példányt is «MDXII DOMINICUS FA XXV» felírással és a paviai másolatot. A Russel képet 1884-ben árverezték el Londonban. L. R e d f o r d, G. : Art Sales. London, 1888. I. 390.
