Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Az Andokidés-festő egy kylixe

ugyan, de nem általános, s olyan jelentős egyenetlenségeket is mutat, mint pl. a müncheni amphorán Dionysos fejénél való megléte, de hiánya Athénáénál. Az Andokidés-festőről kialakult képünk alapján a belső Gorgófő szakállas típusát, amelyet a festő a feketealakos vázafestészetből örökölt, és a vörösalakos vázafestők közül utolsóként őrzött meg itt és Athéna-alakjának pajzsdíszén,

52 vagy az ivó férfi hajszalagja körüli bekarcolt fürtök ugyancsak feketealakos megoldását

55 éppoly kevéssé fogjuk a korai, mint a szőlőfürtök említett, a festő eddigi művein egyedülálló vörösalakos megoldását a késői datálás támogatására említeni.

51 Ugyanígy aligha szabad kronológiai következtetéseket levonni az Andokidés-festőre jellemző egyes rajzbeli sajátosságok hiányából vagy variálásából ; mint fentebb a részletes összevetésből kitűnt, a belső rajz egyes tipikus elemeinek megléte vagy hiánya alapján nem lehet a budapesti vázát a festő valamelyik más művéhez, vagy műveinek egy csoportjához kapcsolni. Még a belső rajz teljes hiányát (a berlini amphorán) sem lehet önmagában a korai művek ismertetőjeleként elfogadni, mert a joggal korainak tartott

55 New York-i amphora Héraklésén a hasizmok olyan gazdag jelzését látjuk, mint a festő egyetlen más képén sem. Valószínű azonban, hogy alakjainak megformálása és a térben való elhelyezése organikusan változó megoldásokat mutat pályája során. Ebből a szempontból nézve a budapesti kylixet, kétségtelen, hogy alakjain nyoma sincs az 1., 2. és 2 bis amphora alakjain érezhető merevségnek, <<beállitottságnak», amely bizonyos fokig a 7. bostoni amphora harcosait is jellemzi. Az alakok fogalmazása a budapesti vázán inkább a vörösalakos technikában már némileg otthonos mester kezére vall, aki az ülő férfialakban az Exekias-iskola emberábrázolásainak monumentalitását és méltóságát, a futó nőalakban egy könnyedebb, felszínesebb csillogású mozgékonyságot jelenített meg, anélkül, hogy a beállításnak szinte egyiptomi fokon álló kiterítettségét feloldotta volna, amire a férfialaknál van bizonyos törekvés. A 13. Louvre-amphora alakjainak szinte csontváztalan hajlékonyságára és elernyedtségére azonban még semmi sem emlékeztet ezen a két ruganyos és energikus, lendületes mozgású alakon. Mindaz tehát, amit ma az Andokidés-festő pályájának alakulásáról tudunk, megerősíteni látszik a budapesti váza nem túl korai csészeformájából és a feketealakos szemeskylixeknek már érett típusával való kapcsolatából adódó következtetést : a festő középső periódusában, talán a müncheni amphoránál valamivel korábban készülhetett. Ha keletkezésének évszámául az 520—515 körüli időt jelöljük meg, ennek inkább relatív, mint abszolút értéke van: azt hangsúlyozza, hogy az Andokidés-festő 530 körül kezdődő és mintegy két évtizedes működésének a közepe táján, de már inkább a második felében keressük a budapesti kylix festésének időpontját. Az Itáliában szerzett gyűjtemény, amelyből a kylix a Szépművészeti Múzeumba került, túlnyomórészt etruszk anyagot tartalmazott. így feltehető, hogy etruszk sírból került elő az Andokidés-festő vázája is, mint még tíz, a festő tizenegy ismert lelőhelyű műve közül ; a tizenegyediket a dél-itáliai Locriban találták, a bostoni Héraklés-amphorát valószínűleg Vulciban,

5,i s szinte biztosan Itáliában került elő a svájci magángyűjteményben őrzött, illetve svájci műkereskedelemből New Yorkba került két amphora is. Túlságosan nagy jelentőséget ennek nem szabad tulajdonítani, mert ez a kép nem sokban 52 Beazley, J. D. : Antike Kunst 4 (1961) 59 ; Schauenburg, K.: Jdl 76 (1961) 71. A budapesti Gorgófőről ARV

2 1617. 53 Vö. a Lysippidés-festő zürichi amphorájának Héraklését : B 1 o e s c h, H. : Antike Kunst in der Schweiz. Zürich, 1943. 27. tábla, alul. 51 Ugyanígy a Marwitztól (ÖJh 46, 93—4) felsorolt archaizmusait sem. "Beazley, J. D. : ARV

2 i. h. : «2bis» ; Bothmer, D. V., Metr. Mus. Bull. 23 (1964— 65) 72: «530—520 k.» ; Metr. Mus. Guide (1. fent a 10. jegyzetben) 15: «530 k.».; Metr. Mus. Bull. 24 (1966) 212: a berlini és lipcsei amphora között. "Beazley, J. D. : Boston III. 7.