Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Az Andokidés-festő egy kylixe

a Peisistratidák letűnő arisztokrata világának szellemét tükrözte. De legfőbb művészi hajtóereje mégis folyton újat kereső szelleme lehetett. Ez indította nyilván az új technika kikísérletezésére is, sőt a New York-i és a Louvre F. 203 amphorájának tanúsága szerint itt sem állapodott meg, hanem a fehéralapos díszítésnek is egyik úttörője lett.

43/a Új, merész képmotívumai: a berlini amphora jobb oldali birkózói vagy az imént említett párizsi amphora úszó nőalakja is ennek a mindig újat kutató, minden lehetőséget kipróbálni akaró felfedező kedvnek a ritka eredményei, de semmi sem volna méltánytalanabb az ilyen temperamentumú művésszel szemben, mintha mindezeket egyenként egy szerves fejlődés menetébe akarnánk beállítani. Fennmaradt kevés képének időrendbe rendezése kompozíciójuk, emberábrázolásuk módja, képtípusaik, régies vagy «modern» elemeik alapján ezért nem vezethetett egészében megnyugtató eredményre,

14 s ezért tekintette Beazley az óvatos rezignációt egykor ajánlatosabbnak még a munkahipotézisül szolgáló időrendnél is.

45 Az Andokidés-festő azonban többi társához hasonlóan, és fazekasmesterével együtt (ha ugyan nem volt azonos vele) nem Parrhasios-szerű művészfejedelem volt, hanem egyszerű kézműves, s kézműves-gyakorlatának egy-egy kivívott eredményét sokkal gondosabban őrizte meg és ápolta tovább, mint mai értelemben művészi vívmányait. Itt is feketealakos előzményekre támaszkodott, s ezeket fejlesztette tovább, így a reliefvonalnak a vörösalakos vázafestészet szerves elemévé tevésében is. A kézműves-gyakorlat részleteinek megfigyelése adhatja pillanatnyilag talán a legbiztosabb támaszpontot művei időrendjének megállapítására.

40 Hartwig gondos vizsgálataiból

47 például kitűnik, hogy az 1., 2. és 3. amphorán alig, vagy csak egészen elvétve alkalmazta a reliefvonalat. E három vázájának oeuvre-je legkorábbi szakaszába sorolása annál is biztosabbnak látszik, mert ez a vázaforma vizsgálatából adódó eredménnyel is megegyezik,

48 s művészettörténeti megfigyelésekkel is alátámasztható.

4<J Ugyanígy nagy valószínűséggel jelölhető ki a müncheni amphora helye munkássága középső szakaszának vége felé,"'

0 míg a 11. és 13. amphora is némi — bár kevesebb — bizonyossággal ismert pályájának késői szakaszába tehető.

51 Ha a kézműves-gyakorlat automatizmusán alapuló technikai részleteket nézzük — s ezeknek a budapesti kylix esetében, fentebb említett igénytelensége miatt, talán még nagyobb jelentőségük van, mint a jóval igényesebb nagyobb vázákon—,a Szépművészeti Múzeum vázáját mindenképpen későbbinek kell tartani a reliefvonalat még egyáltalán nem, vagy csak elvétve, első próbálkozásként alkalmazó 1., 2., és 3. amphoránál, ugyanakkor korábbinak a két párizsinál (11. és 13.), amelyeken a reliefvonal használata már csaknem általános és teljesen kialakult, s valahol a két bostoni amphora között, a müncheni amphora közelében kell elhelyeznünk, mert ezeken a reliefvonalak alkalmazása bőséges 43a Vö. most Bothmer: i. m. 207. 44 L. pl. Schweitzer, B. : i. h. 129—31 ; T e c h n a u : i. h. 138 ; másfelől Pfuhl: MuZ 415. 15 ARV

1 p. 1. A fentiek alapján Marwitz (ÖJh 46, 73) problémafölvetését, főleg a 3. és 4. pontot túlságosan merevnek, dogmatikusnak érezzük. 46 A reliefvonal technikájának jelentőségéről az Andokidés-festő müveinek belső kronológiája szempontjából: Pfuhl: i. m. 414; Marwitz,. H.: ÖJh 46, 98, 50. j. 47 Jdl 14, 158, 12. j. 48 B 1 o e s c h, H. : JHS i. h. (fent 39. j.). 49 L. elsősorban Langlotz, E.

: i. h. (fent 39. j.) 26 ; K r a i k e r: i. h. (fent 39. j.) ; Lu 11 i es: i. h. (fent 39. j.). 50 A reliefvonalak kifejlett, de nem következetes használata (Hartwig: i. h. 12. j., No. 5), a forma (Bloesch, H. : JHS i. h.) és stíluskritikai megfigyelések (L u 11 i e s, R. : Die Kunst u. das schöne Heim 48, 1950, 369 ; Lullies R. — Hirmer, M. : Gr. Vasen d. reifarchaischen Zeit. München, 1953. 8—9 ; Marwitz, H. : ÖJh 46, 98—102) alapján. 51 Hartwig, P.: i. h. 12. j. No. 3. és 1. 9* 131