Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)
KOMORÓCZY GÉZA: A Szépművészeti Múzeum elő-ázsiai pecséthengerei, II.
különösképp a mitanni 52 glyptika jöhet számításba. A Nuzu és Assur városok ásatásaiból előkerült okmányok pecséthenger lenyomatai alapján különleges jelentőséget kell tulajdonítanunk Mitanni állam rövid ideig virágzó — de az északi területeken igen elterjedt — művészetének, amely a babiloni, elami, kassu, hettita, szíriai, egyiptomi elemeket egyesítette, és így kialakult sajátos szinkretizmusa új erőt adott az egész elő-ázsiai művészet fejlődésének. Mitanni művészetét a termékenység kultusz töltötte meg: motívumai vagy kultikus jelenetek, vagy termékenység-szimbólumok. E. Porada két stílus-csoportot különböztet meg: „Common Style" és „Elaborate Style" 53- ez utóbbi, ha egyáltalán lokalizálható, elsősorban a nyugati területeken volt népszerű, de mindenesetre főként ez a stílus közvetítette a nyugati szinkrétisztikus elemeket. Az itt közölt pecséthenger közvetlen párhuzamait is Mitanni „elaborate" stílusú hengerei között találjuk meg. 51 E párhuzamok alapján kizárhatjuk a pecséthenger datálásának esetleg felmerülő egyéb lehetőségeit is. 55 Bár az állatoktól két oldalról körülvett életfa a mezopotámiai művészet egyik legmélyebben gyökerező s leghatásosabb motívuma, 50 ilyen fogalmazását (szárnyas napkorong ; „Kugelstab"; egymással szemben álló szárnyas állatok) és ezt a technikát csak a mitanni pecséthengereken találjuk meg. A „spirálvonaF'-utánzat önmagában Szíria felé mutatna ugyan, itt azonban a kompozíció szempontjából mellékes a szerepe, szemben a szíriai glyptika spirálisával; az ilyen, koncentrikus körökből álló utánzat az óbabiloni pecséthengerek egy csoportján fordul elő, és különösen épp a mitanni motívumok között. 57 A pecséthengert mitanni stílusúnak tartjuk (i. e. XV—XIV. század). 4. Pecséthenger. Ember és futó állatok (4. kép). 58 A képmező középpontjában sematikusan rajzolt emberalak áll (törzse egy kör), szárnya és jobb oldalra fordított madárfeje van. Tőle jobbra két antilop, a közelebbi jobb felé fut, nyakát hátra fordítja, a távolabbi az ember felé fut. Ez utóbbi fölött egy ugyancsak bal oldali irányba futó állat látható. Az ember bal oldalán fönt elmosódott állatalak (csupán feje, orra és törzse látszik), lent hal. A kompozíciót középmagasságban kör zárja le. A hengert fúróval és csiszolókoronggal vésték. 5 ' J Az alakok kidolgozása vázlatos, Eastern Studies 16 (1957) 192—197. — Nagel, W. — Strommenge r, E.: Alalah und Siegelkunst. Journal of Cuneiform Studies 12 (1958) 109—123. — Frankfort, H. : CS 260 skk. Porada, E.: CANES I. 117 skk. 52 Alapvető: Porada, E. : Nuzi. (Vö. 44. jegyzet.) — H r o u d a, B. : Die Churiter als Problem archäologischer Forschung. Archaeologia Geographica 7 (1958) 14—19. — Porada, E.: CANES I. 139—147. — Az elnevezést illetően («hurrita» vagy «mitanni» glyptika?) még vita folyik ; magunk a történelmileg egyértelműbb mitanni megjelölést helyesebbnek tartjuk. 53 CANES I. 139. 54 CANES I. N°. 1048, 1049. — Porada, E. : Nuzi. No. 836—893. A Nuzu ásatásaiból származó lenyomatok i. h. (80—81. old.) tárgyalt stíluscsoportja (Group XXV) egészen szoros rokonságot mutat az itt közölt pecséthengerrel. A Nuzu-n kívül előkerült mitanni stílusú pecséthengerek legtöbbje szintén ebbe a csoportba sorolható. 55 O r o s z 1 á n Z. — D o b r o v i t s A. : i. h. (vö. 37. jegyzet) : «ciprusi, i. e. VIII. sz.». 56 Wensinck, A. J. : Tree and Bird as Cosmological Symbols in Western Asia. (Verhandel. d. Koninkl. Akad. van Wetensch. Afd. Letterkunde.) Amsterdam, 1921. — S c h m ö k e 1, FL: Ziegen am Lebensbaum. Archiv für Orientforschung 18 (1957—58) 373—378. — Cleveland, R. L. : Cherubs and the «Tree of Life» in Ancient South Arabia. Bulletin of the American Schools of Oriental Research 172 (1963) 55—60. 57 Vö. Frankfort, H. : CS 152, 183 ! 240 stb. 58 Ltsz. 51.1374. Magassága 23 mm, átmérője 13 mm. Anyaga fényes, szürkésfekete. Kopott. Lelőhelye ismeretlen. Irodalom: Oroszlán Z. —-Dobrovits A. : Antik kiállítás. Vezető. Budapest, 1947. 27. old., 4 (d) sz. 59 A fúró- és a forgó csiszolókorong-technika együttes alkalmazásához vö. Porada, E. : CANES I. 88. Ez az eljárás a kassu korban tűnik föl először ; az i. e. II. évezredben még ritka ; a mitanni glyptikában bizonyos jelentőségre tesz szert, s majd az újasszír pecséthengerek egyik csoportján általánossá válik.