Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)

KOMORÓCZY GÉZA: A Szépművészeti Múzeum elő-ázsiai pecséthengerei, II.

hengeren négyszeres pánttal vannak ellátva. Hosszabb oldaluk a lenyomaton homorúnak látszik, ez azonban a konkáv hengerfelülettel magyarázható.

35 A napkelte-jelenet az Agade-kori glyptika

30 egyik legharmonikusabb, legjellegzetesebb ábrázolástípusa. Az itt közölt pecséthenger datálása ezért a sematikus kivitelezés ellenére is minden kétségen felül áll (i. e. 2350—2150 táján). 3. Pecséthenger. Életfa, három állat (3. kép).

37 A képmező középpontjában stilizált, saját alapvonalra helyezett életfa áll. Fölötte szárnyas napkorong. Az életfa két oldalán szimmetrikusan egy-egy szárnyas bika helyezkedik el. A jobb oldali bika fölött térdelő helyzetben kecskét látunk, hosszú, görbe szarvval, hátsó lába alatt függőlegesen álló «spiralvonal»-utánzat (tulajdonképpen két érintkező kör, bennük két-két kisebb koncentrikus kör). A kecske háta fölött kilenc pontból képzett rozetta. A rozetta a kompozíció záró motívumának tekinthető. A képmezőt alul és felül egy-egy vonal keretezi ; az alsó keret egyben alapvonal is. A szép vésésű, harmonikus kompozíciójú pecséthenger élesen különbözik a klasszikus mezopotámiai hengerektől, már csak zsúfoltságával is. Jellegzetes stílusa és motívumai alapján pontosan meghatározhatjuk azt a csoportot, amelyhez tartozik. Legfeltűnőbb technikai sajátossága, hogy legnagyobbrészt fúróval — különböző méretű fúrófejekkel — van megmunkálva. Mintegy pontokból áll össze minden test és vonal. A vonalak legfeljebb pontokat kötnek össze. A különböző méretű és formájú fúrófejek, a különböző mélységű fúrás révén e ponttechnika változatos alakzatokat hozhat létre, mint pl. itt az állatok feje (csőfúróval vésve), a sajátos napkorong, a stilizált szárnyak, a « spiralvonal»utánzat stb. A fúrótechnika a perifériák (Kassu, Mitanni) művészetében az i. e. II. évezred közepén jött ismét divatba.

38 Ugyancsak ebben az időben terjed el, sőt válik a pecséthengerek legfontosabb témájává, legalábbis egy időre, az életfa, két oldalán a központ felé forduló, szimmetrikusan elhelyezkedő állatokkal. Az életfa a termékenység istenek sokváltozatú ikonográfiái típusába tartozik.

39 Kultikus jelentősége kiviláglik abból is, hogy az i. e. II. évezred közepén a szíriai, de különösen a mitanni glyptikában az életfát (a fúróval kialakított életfa találó elnevezése: « Kugelstab») többnyire talapzattal rajzolják,

10 mint itt is, vagyis hordozható növényt ábrázolnak, ami önkéntelenül is a Szíria felől elterjedt Adónisz-kertekre 35 R a v n, O. E.: A Catalogue of Oriental Cylinder Seals and Impressions.

.. Kobenhavn, 1960. 26. 3fi

Boehmer, R. M. : Die Entwicklung der Glyptik. während der Akkad-Zeit. (Untersuchungen zur Assyriologie und vorderasiatischen Archäologie, 4.) Berlin, 1965. — Potratz, J. A. H. : Die Kunst des Alten Orient. (Kröners Taschenausgabe, Bd. 323.) Stuttgart, 1961. 181—187. — G a d d, C. J.: The Dynasty of Agade and the Guthian Invasion. (Cambridge Ancient History, Vol. I. Ch. XIX.-) Cambridge, 1963. 37 skk. 37 Ltsz. 51.2383. Magassága 22 mm, átmérője 11 mm. Anyaga hematit, sötétvörös-rózsaszínfehér sávos elszíneződéssel. Jó állapotban. Lelőhelye ismeretlen. Irodalom: Oroszlán Z.— Dobrovits A. : Az egyiptomi gyűjtemény. Vezető. Budapest, 1939. 115. old., 31. sz. 38 Porada, E.: CANES I. 139. — Frank fo rt, H.: CS 283. 39 P e r r o t, N. : Les représentations de l'arbre sacré sur les monuments de Mésopotamie et d'Élam. Paris. 1937. — B o n a v i a, E. : The Sacred Trees of Assyria. Transactions of the Ninth International Congress of Orientalists, vol. II. London, 1893. 245—257. — Douglas van Buren, E.: Representations of Fertility-Divinities in Glyptic Art. Orientalia NS 24 (1955) 345—376., kill. 371 skk. — D a n t h i n e, H. : Le palmier-dattier et les arbres sacrés dans l'iconographie de l'Asie Occidentale Ancienne. I

—II. (Bibliothèque archéologique et historique, 25.) Paris, 1937. — H r o u d a, B.: Zur Herkunft des assyrischen Lebensbaumes. Baghdader Mitteilungen 3 (1964) 41—51. "Douglas van Buren, E. : Orientalia NS 24 (1955) 371—373. — M a 11 o w a n, M. E. L.: Iraq 9 (1947) 141.