Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)
KOMORÓCZY GÉZA: A Szépművészeti Múzeum elő-ázsiai pecséthengerei, II.
lag ritkák. 5 Az állatok kereszteződése, az X alakú kompozíció, ekkor jelenik meg, s valamivel később válik általánossá. Szerepe, véleményünk szerint, a képi központ hangsúlyozása. E stíluscsoport sajátosságait az itt közölt pecséthengeren is felismerhetjük: a központi elrendezésből következőleg a részletek teljes szimmetriájára való törekvés (az állatok testhelyzetének, a lábaknak a szimmetriája !) — és ugyanakkor az így nyert szimmetria feloldása, megbontása az egyik oldalon egy pár nélkül álló alak csatlakozásával. Ez az elrendezés, még legsablonosabb formájában is, némi elevenséget kölcsönöz a képnek. A korszak pecséthengerei javarészt rajzosak ; plasztikus formálást itt sem találunk, minden formát vonalak jeleznek, az alakok a háttérből alig emelkednek ki, és a test belső mélységkülönbségeit sem érzékelhetjük. A hátsó lábukon csaknem teljesen fölegyenesedett állatok azonos alapsíkon helyezkednek el, és a képmező teljes magasságát igénybe veszik. A központban álló két oroszlán nyakának és fejének felülnézetben való ábrázolása, bár ez a megoldás, különösen oroszlánoknál, a későbbi mezopotámiai művészetben általános,' 1 e korban még eléggé ritka. 7 E beállítás az itt közölt pecséthengeren a nyak közepén futó gerinc vonaláról, és az ettől kétoldalt látható sörényről ismerhető fel. Az állatok azonosítása, különösen a jobb szélen álló alaké, némi bizonytalansági tényezővel végezhető csak el, de a korszak többi pecséthengerével kapcsolatban is felmerül e probléma. 8 Az itt közölt pecséthengeren sajátos jelenség a véső- és fúrótechnika kombinálása. A fúró a mezopotámiai pecséthengerek megmunkálásával a Gemdet Nasr-kor óta használatos, 9 noha változó a fontossága ; a véső- és fúrótechnika kombinálása, ahogyan itt látjuk (fúróval a térkitöltő pontok és a kecske feje van mintázva), ilyen korán azonban még szokatlan. 10 A pecséthengert a sumer városállamok korára, illetve az ennek megfelelő ún. « Early Dynastie» periódusra, közelebbről annak II. szakaszára 11 datálhatjuk; az elő-ázsiai kronológia jelenlegi állása szerint 12 ez kb. az i. e. XXVIII. század. 5 Hasonló állatalakos kompozíciók: Weber, O. : Altorientalische Siegelbilder. (Der Alte Orient, 17—18). Leipzig, 1920. I. 53—55. — A kereszteződéshez 1. C o n t e n a u, G. : Le motif des animaux fantastiques à cous entrecroisés. (Textes et Monuments, VIII.) Revue dAssyriologie 32 (1935) 86. 6 Vö. pl. Assur-ban-apli palotareliefjeinek kimúló oroszlánjaival, Barnett, R. D. : Assyrische Palastreliefs. Praha, 1960. 69. tábla. 7 Vö. F r a n k f o r t , H. : CS Pl. Xd, Xa, és 51. old. 8 A kérdésről általában 1. Douglas van Buren, E. : Mesopotamian Fauna in the Light of the Monuments. Archiv für Orientforschung 11 (1936—37) 1—37 ; The Fauna of Ancient Mesopotamia as Represented in Art. (Analecta Orientalia, 18.) Roma, 1939. — Basmadschi, F. : Landschaftliche Elemente in der mesopotamischen Kunst des IV. und III. Jahrtausends. Basel, 1943. 9 D o u g 1 a s van Buren, E. : The Drill-Worked Jamdat Nasr Seals. Orientalia NS 26 (1957) 289—305. — A térkitöltő pontok jelentéséhez vö. Douglas van Buren, E. : The Seven Dots in Mesopotamian Art and their Meaning. Archiv für Orientforschung 13 (1939—41) 277. 10 Pl. P o r a d a, E. : CANES I. Pl. X. 62, XII. 75. — Vö. F r a n k f o r t, H. : SCS 18—20. 11 E periodizáció stíluskritikai megalapozására 1. Frankfort, H. : CS 44 skk.; SCS 24—28. ; P o r a d a, E. : CANES I. 9—11. — A német régészeti terminust 1. Moortgat, A. : Vorderasiatische Rollsiegel. Berlin, 1940. 12 Vö. Hayes, W. C. — R o w t o n, M. B. — S t u b b i n g s, F. H. : Chronology. (Cambridge Ancient History, Vol. I. Ch. VI.-) Cambridge, 1962. 56—58.
