Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 27. (Budapest,1965)

WESSETZKY VILMOS: III. Amenophis oroszlánvadászat-skarabeusa

III. AMENOPHIS OR0SZLÁNVADASZAT-SKARABEUSA Hatsepszut békés országépítése, majd III. Thutmosis hódító politikája megalapozták Egyiptom nagyhatalmi helyzetét; uralkodásuk Egyiptom fénykorához tartozik. Sok körülmény összejátszása mellett — amelyekkel most nem foglalkozhatunk — az események alakulásában a fáraók személyi tulajdonságai is szerepet játszottak, amire pl. III. és IV. Amenophis alakja jellemző példát szolgáltat. Felmerülhet az a kérdés, hogy Egyiptom rendkívül kedvező nemzetközi és belső helyzetének

1 fenntartásában milyen szerepet játszottak III. Thutmosis utódai. Az egyiptomi történelem kutatói megegyeznek annak megállapításában, hogy III. Thutmosis, II. Amenophis, IV. Thutmosis és III. Amenophis személye a trónon egy-egy újabb lépést jelent az egyéniséghez kötött abszolút uralkodás kialakításában.

2 Ez az egyéniség különböző módokon nyilvánulhat meg. III. Thutmosis harci kedvével hadvezéri tehetsége

3 párosult ; III. Amenophis viszont annyira nem harcias természetű, hogy kétséges, hogy személyesen részt vett-e egyetlen hadjáratban is.

4 Az egymást követő négy uralkodó személyi tulajdonságának jellemzésében egy közös vonást kell kiemelnünk, éspedig a testi erőt, ügyességet, amit modern kifejezéssel sportkészségnek nevezhetnénk.

5 Ennek bemutatásában a fáraó személyéhez leginkább illő vadászat és íjászat állt az előtérben és ezt mind a négy uralkodónál feltűnő módon emelik ki a ránk maradt szövegek.

6 E vadász-, illetve sportesemények megörökítésében az előzőkkel szemben érdekes változás állapítható meg III. Amenophis uralkodása idején, amennyiben, mint ismeretes, az eredmények, a sikeres vadászat emléke, az ún. emlékskarabeusokra vésve jelenik meg. Ennek öt ismert fajtája közül kettő vonatkozik az uralkodó vadá1 Drioton, É. — V a n d i e r, J. : L'Égypte. Paris, 1952. 341. 2 O 11 o, E. : Ägypten. Stuttgart, 1955. 148. 3 Legismertebb példája a megiddói ütközet, ill. az egyiptomi sereg felvonulása, amelyet III. Thutmosis feliratai többször kiemelnek. Vö. H e 1 c k, W. : Urkunden der 18. Dynastie. Übersetzung zu den Heften 17 — 22. 8. old., 3. jegyzet. 4 Gardiner, A. H.: Egypt of the Pharaohs. Oxford, 1962. 205. 5 W al 1 e, B. van de: Les rois sportifs de l'ancienne Egypte. Chronique d'Egypte 13, 1938. 234 — 257. Vö. továbbá: Buck, A. de: Een sportief Egyptisch koning. Vooraziatisch-Egyptisch Gezelschap «Ex Oriente Lux», Jaarbericht 6, 1939. 9 — 14. 6 III. Thutmosis veszedelmes és majdnem végzetessé váló elefánt vadászat a (Sethe, K. : Urkunden des ägyptischen Altertums. IV. 893) mellett az Ermenti sztélé (II e 1 c k, W. : i.m. 17. füzet, 366) kiemeli a fáraó nagyszerű nyíllövő képességót, vadászatait oroszlánra, vadbivalyra is. II. Amenophis nagy sztéléje (H elek, W. : i.m. 372) az uralkodó általános sportkészségéről szólva részletesen számol be nyíllövésben való ügyességéről. IV. Thutmosis Szfinx-sztéléje (H elek, W. : i.m. 486) egy testedző memfiszi kirándulás alkalmával, a szfinxhez kapcsolódó csodálatos álom bevezetéseként tudósít a fáraónak a cóllövésben, kocsihajtásban, vadászatban való jártasságáról.