Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 27. (Budapest,1965)
GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században, II.
tartják. 46 Általában a tárgyalt inventárok, már csak azért is, mert vagyonmegosztási szempontból alapvető hagyatéki dokumentumok a legnagyobb körültekintéssel, szakszerű alapossággal készültek. A mestermegnevezések körültekintők, árnyaltak, az írott és szóbeli adatokat felhasználva nemcsak nagy mestereket, de kisebb s kevéssé ismert festőket is számontartanak. Bizonytalan esetekben «di mano incerto», vitás műveknél «si crede», «si tiene» meghatározással jelölik a szerzőt. Közelebbről, vizsgálódásunk szempontjából mindez azt jelenti, hogy az elemzett gyűjtemények Giorgione attribucióinál a képek korábbi XVI. századi megjelölését alkalmazták, s valószínűleg nem csupán a nemzedékről nemzedékre öröklődött hagyományt őrizték, hanem felhasználták a vonatkozó írásos adalékokat, mindenekelőtt inventárokat, hagyatéki rendelkezéseket. Az egyes festőkre vonatkozó történeti összefoglalás ekkor még alig állt rendelkezésre, a kép, amelyet pl. Giorgione művészetéről Vasari, Dolce, Armenini, Lomazzo, Borghini stb. alapján kialakíthattak, a XVII. század elején rendkívül hézagos, hozzávetőleges volt, a művek meghatározásánál aligha segített. Az elképzelések köre így bizonyos mértékig szűkebbre korlátozódott s a téves feltevések is szűkebb körben mozogtak. Ha egy műhöz a XVI. században az a hagyomány fűződött, hogy az Giorgione alkotása, az természetesen lehetett még valamely tanítvány vagy követő műve, a kvalitásra vonatkozóan sem okvetlen perdöntő ez a meghatározás. Mindenképpen kapcsolódnia kellett azonban ahhoz az emlékcsoporthoz, amelyet a még friss emlékek, utánérzéssel alig zavart közvetlen hagyományok alapján a kivételes jelentőségűnek ismert velencei mesterrel hoztak összefüggésbe. A fentiekben vizsgált és azonosítható alkotások alapján valóban úgy tűnik, hogy az idézett művek szervesen beleilleszkednek abba a stíluskörbe, amelyet ma általában giorgioneszknek szoktunk nevezni. Egyes emlékekben, pl. a Giustinianiak «Salomé»-jában, «Szibillá»-jában, más változatokról ismert, Giorgionéra visszavezethető típust ismerhetünk fel, másokat, pl. a Ludovisiektől származó gránátalmás kettős arcképet a kutatás ma is Giorgione művének tartja. Az idézett művek beható vizsgálata, a tételek további azonosítása a Giorgioneoeuvre s a Giorgione-kör további tisztázásához, rendezéséhez nyújthat ösztönző alapot. GARAS KLÁRA 46 A Giustiniani-inventár pl. határozottan és világosan különválasztja Giorgione «Salomé»-ját s a róla készült másolatot. A XVII. század folyamán egyre fokozódik a másolatok készítésének üteme, s igen jellemző pl., hogy amíg az 1626. évi Aldobrandinileltárban csak elvétve találkozunk kópiákkal, az 1682. éviben nagy számban tartanak számon nevezetes mesterek alkotásairól készített másolatokat.
