Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

NAGY TIBOR: A Szépművészeti Múzeum Epona-domborműve

lentőseget az archaikus görög művészet nyugati peremterületén, a kelet-hispániai Llano de Consolación lelőhelyről ismert és Eponával kapcsolatban is sokszor megtárgyalt sztélének,

82 amelynek ábrázolása megdöbbentően rokon ugyan a Maxentius-cirkusz Epona-falfestményével, de a görög ós etruszk despotes hippón témának későbbi hagyománnyal nem rendelkező lokális változatát képviseli. Hasonló meggondolások miatt eltekinthetünk az i. e. I. században kelta környezetben készült gunciestrupi üst

83 egyik belső lemezének ábrázolásától, amely az ión archaikus művészettől hagyományozott kifejezési eszközökkel a homloknézetben, «Buddha»ülésben trónoló

84 szarvasistent állítja elénk profilban megrajzolt szarvas és vadkan antithetikus alakjai között.

85 Az időben és térben szétágazó és gazdag variációkat mutató kompozíció követésében végül is a kisázsiai istenanya emlékanyagának vallásos köréhez juthatunk el, ahol a frontálisan trónoló istenalak domborműves ábrázolása évezredes hagyománnyal rendelkezett.

86 Kybelé emlékanyagából pedig közelebbről arra a csoportra kell figyelmünket fordítani, amelyet elsőnek Conze határolt körül,

87 majd J. Keil tárgyalt meg.

88 A kisázsiai ión városok területéről, illetve körzetéből ismert késő-klasszikus - hellenisztikus kori (i. e. IV—I. század) dom82 D e A v i 1 n s, F.: Archiv Esp. de Arqueologia. XV (1942) 199 sk.; G a r c i a y B e 11 i d O, A.: Esculturas Romanas de Espana y Portugal. Madrid, 1949. 1199 — 400; Benoit, F.: Mythes. 42. és 14. kép; Benoit, F.: Ogam. 6 (1954) 107; Magnen T h e v e not: Epona. 250. sz., 64. t; B 1 á z q u e z M a r t i n e z, I. M.: Ogam. XI (1959) 369 sk., különösen 374. 8 3 A jelen összefüggésben számunkra nincs különösebb jelentősége annak, hogy vajon az üst az i. e. II. század második felében (a), illetve az I. század folyamán (b) a Dunavidéki kelták vagy az I. század folyamán a galliai kelták körében (c) készült. Az idézett főbb nézetek profágon istái: (a) H a w k e s, C. F. C: The Celts (VHP Congrès Internat, d. Arch. Class. Paris, 1963. 20.), (b); Dr ex e 1, Fr.: Jdl 30 (1915) 1 sk.; (c): Klindt-Jens e n, O.: Acta Arch. XX (1949) 119 sk.; K 1 i n d t - J e n s e n, O.: Archaische Stilzüge in der keltischen Spätlatenezeit (Ber. über den V. Internat. Kongress für Vor- und Frühgeschichte. Hamburg, 1958. [1961] 472 — 3. és Gundestrupkedelen. Copenhagen, 1961). Csak megemlítjük, hogy az i. sz. 300. évek körüli keltezés mellett érvelt újból N o r 1 i n gChristensen, H.: Aarboger for Nordisk Oldkyndighed og Historic 1954 (1955), 77 sk. (angol szöveg: 97 sk.). Az ábrázolások értelmezésére legutóbb Hatt, J.-J. : REÁ. 67 (1965), 80 sk. 81 Ma már általánosan elfogadott, hogy itt sem indiai hatásról van szó, hanem a keltáknál már Poseidóniostól feljegyzett (Strabón, IV. 4,3) szokásáról, mely szerint nem székre, hanem a földre ültek: Klindt - Jensen, O.: Foreign-Influences. 131 sk.; S j o e stedt, M. L.: Cods and Heros of the Celts. London, 1949. 17- 18; Duval, P.M.: Les dieux de la Gaule. Paris, 1957. 46; De V r i e s, J.: La religion des Celtes. Paris, 1963. 176. Indiai hatásra gondolt még B o b e r, Ph. P.: A JA 45 (1951 ) 28 sk. 85 A lemez bal felső sarkában álló bika kompozíció szempontjából a jobbra néző, illetve haladó állatalakokat mutató felső állatfrizbez, tartalmilag azonban a szarvasisten kísérő állatai sorába tartozik. L. a reimsi oltárt, ahol Hermes és Apollón közt, trónoló Cernunnos előtt bika és szarvas antithetikus alakjait faragták ki. Espérandi c u, 3653. Kitűnő fényképet közölt Bobe r, Ph. P.: i. m. 35. old., 13. kép. Távoli párhuzamként ugyancsak hivatkozhatunk egy kreuznachi kora császárkori hamvasztásos sírra, amelynek mellékletei között bika és szarvas szobrocskák kerültek elő. Krüger, E.: Germania 23 (1939) 251 sk. 86 L. az istenanyának a Maeandros menti S ipylus fölött sziklába vésett domborművét (A k u r g a 1, E.: Die Kunst d. Hethiter. München, 1961. XXIII. t.), amely még a hettita birodalom virágkorában, a XIV —XIII. században keletkezett. E kisázsiai szikladombormíívek és a kymaei típusú archaikus Kybelé-naiskoi (A k u r g a 1, F. : Die Kunst Anatoliens. Berlin, 1961. 240 sk., 209. kép) összefüggéseire Salis, v.: i. m. 21. Helyeslően H a n ell: RE XVI (1936) 1589, 88. 87 Conze, A.: Arch. Zeitung XXXVIII (1880) 1 sk. Pótlások hozzá: Arch. Ztg. XXXIX (1881) 59 -60. 88 K e i 1, J.: ÖJh. XVIII (1915) 66 sk., Keil, J.: ÖJh. XXII (1926). Beibl. 258 sk. L. még Arch. Anz. 1930. 450 sk.