Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

DÁVID ANTAL: Nabu-kudurri-uçur egy pecsétes téglája

Nabû-kudurrl-uçur e pecsétfelirata már írásjelei külső alakjával is az I. baby Ion i dinasztia idejét idézi, s mindaz, ami ez uralkodótól és róla felirataiban s építkezései­ben ránk maradt, Babylon nagyszerű politikai és kulturális renaissance-áról beszél. Ezt a tényt minden további megjegyzés nélkül tudomásul kellene vennünk, ha nem hatna ránk zavarólag az a körülmény, hogy az a dinasztia, amelynek c felvirágzás köszönhető, nem babyloni, sőt nem is keleti-sémi, hanem káld, vagyis nyugati­sémi eredetű. E ténnyel kapcsolatban ugyanis rá kell döbbennünk arra, hogy már az I. babyloni dinasztia is amorita, tehát nyugati-sémi eredetű volt, s hogy a III. uri dinasztia részben már sémi neveket viselő tagjai a történelem színpadáról immár lelépni készülő sumerok politikai és kulturális renaissance-át hirdették. Nyilvánvalóan olyan jelenséggel állunk tehát szemben, amellyel nemcsak az említett esetekben, hanem az emberiség sorsának mindenkori alakulásánál mint történelemalakító tényezővel kell számolnunk. E jelenséget ma asszimilációnak nevezzük. Lényege szerint valamely népelem annyira magáévá teheti egy másik nép politikai rendszerét és kultúráját, hogy azt kész mindenáron megvédel­mezni. Hogy mindez részleteiben miféle módokon történhetik, nem hivatásunk itt taglalni, fel kell azonban hívnunk a figyelmet néhány érdekes jelenségre. Nabû-kudurrl-uçur tégláin az óbabyloni írású pecsétek mellett olykor pecsételt arámi írásjelek is találhatók, 15 továbbá az óbabyloni jelekkel írt szövegek grammati­káikig nem mindig helyesek. 16 E pecsét 3. sorában up-lam olvasható, az egyedül he­lyes ap-lu helyett. Az ilyen — mellékesnek tűnő — apró jelek arról tanúskodnak, hogy az asszimiláció mégsem sikerült maradéktalanul. Nabû-kudurrl-uçur közvetlen utódait, Awël-Mard'tikot, Nergaï-sarra-uçurt s Labasi-Mardukot a papság az egyre nehezedő külpolitikai viszonyok közt alkal­matlannak tartotta az uralkodásra, s a pap Nabû-nâ'idot ültette trónra (555 — 539). Marduk papjainak azonban végül is benne kellett a legjobban csalódniuk. Nabû­nö'id anyja ugyanis Harránban Sin papnője volt, mi sem természetesebb tehát, hogy régészettel is foglalkozó fia — Babylon régebbi nevei alapján : KA 2 .DINGIR.DINGIR, («Kót isten kapuja») etc. 17 — Babylonban az ősi Marduk-\zxűtu&z mellett az ősi Sin­kultusz nyomait is megtalálta. Hiába építtette fel tehát Nabû-kudurrl-uçur Babylon hatalmas védőfalait, s hiába készíttette el az az időközben megváltozott nemzetközi helyzetre való tekin­tettel a «med» falat, amelynek segítségével Babylont áthatolhatatlan mocsárral le­hetett körülvenni. Nabû-nâ'id tehetetlennek bizonyult a maga ellen lázított Mar­íZ?/&-papsággal szemben, s mikor Kyros Babyloniát kerítette sorra, Nabû-nâ'id kénytelen volt helyét betegség címén átadni fiának, Bël-sarra-uçuma,k. Ennek se­regein a Kyros pártjára átállt Ugbaru — a görögök Gobryasa, — , aki a mocsaras terü­letet elkerülendő, Sippart támadta meg, könnyű győzelmet aratott: Sippart a meg­riadt lakosság ellenállás nélkül feladta. Ugyanez lett a sorsa Babylonn&k is, amely­nek kapuit titokzatos kezek felnyitották Gobryas csapatai előtt. Mikor aztán végre maga Kyros is bevonult a meghódolt metropolisba, az izgatással megrontott lakos­ság «tag szive» — ahogy Kyros felirata elismerően mondja — szabadítóként üdvö­zölte a diadalmenetét tartó ellenséges uralkodót. Az utcákra kitódult nép pedig virágot szórt a szent városon végigtaposó perzsa lovak lábai elé, s ujjongva kísérte a hódítót Marduk templomába, hogy királyává kiáltsa ki. 15 PLKoldewe y, R.: i. m. 52 - 53. kép. 1G Pl. Koldewey, R.: i. m. 51. kép. 17 L. egyebek közt Pohl, A.: Orientalia NS 26, 1956. 104.

Next

/
Thumbnails
Contents