Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

IN MEMORIAM - P. A.: Kákay Szabó György (1903-1964)

IN MEMÓRIÁM KÁKAY SZABÓ GYÖRGY (1903-1964) Kákay Szabó György főrestaurátor hosszas betegség után 1964. január 26-án költözött el az élők sorából. Benne a Szépművészeti Múzeum azt a nagyérdemű munkatársát vesztette el, aki számos világhírű műalkotás konzerválását és restaurálását hajtotta végre kitűnő szaktudással, finom ízléssel és példás lelkiismeretességgel, s akinek a múzeumügy szolgálatában eltöltött harmincegy évi eredményes tevékenysége nemcsak idehaza, hanem külföldön is elismerést, tekintélyt biztosított. Kákay Szabó György 1903. január 31-én született a Bihar megyei Tenke községben. A képzőművészet iránti hajlandósága már korán jelentkezett. A budapesti Iparművészeti Iskola grafikai osztályán Helbing Ferencnek, a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnak a tanítványa volt. Fél évet töltött Párizsban a Louvre festményeinek tanulmányozásával, majd Bécsben szerezte meg első ismereteit a képrestaurálásban. 1929-ben a római magyar intézet ösztöndíjasa lett, a figyelem egyre inkább rá terelődött, s őt szemelték ki a Szépművészeti Múzeum akkori restaurátora, a hosszú tevékenység után nyugalomba vonult Beer József Konstantin utódjául. A következő évben már ezzel a célzattal küldték ki restaurátor-gyakornoknak Milánóba a Brera-képtárnak világviszonylatban első helyen álló szakemberéhez, Mauro Pellicciolihoz. Egyévi sikeres működés után Berlinbe került, a Kaiser-Friedrich-Museum restaurátori műtermébe Helmuth Ruhemann mellé. Itt is a legmodernebb eljárások alkalmazásában tökéletesítette magát, s így lett például a régi festmények röntgensugaras vizsgálatának igen eredményes szakértője. ASzépművészeti Múzeum főigazgatójának, Petrovics Eleknek céltudatos támogatása egyengette azután útját tanulmányai utolsó állomásához is, a bécsi Kunsthistorisches Museum festményrestaurátori műhelyébe. 1933-ban lépett a Szépművészeti Múzeum kötelékébe, s itt, ahol jelenleg nyolc képrestaurátor működik, ő hosszú éveken át egymaga látta el a teendőket a képtárak anyagának konzerválásában. Megsokszorozódott a reá háruló feladat a felszabadulás után, amikor a Múzeumnak nyugatra elhurcolt, majd többé-kevésbé megviselt állapotban hazaszállított anyagát kellett helyreállítani. Immár kipróbált munkatársak közreműködésére támaszkodva, olyan nagy jelentőségű alkotásokat, nemzeti kincseket mentett meg a pusztulástól, mint Giovanni Battista Tiepolo «Szt. Jakab»-ja és Bernardo Strozzi «Adógaras»-a. Ezek és a hasonló munkálatok szükségszerűen hozták magukkal a régebben nagy tiszteletben tartott «galériatonus» feladását, indokolt és nem kockázatos esetekben a képek megsárgult, tönkrement és az eredeti színhatást torzító firniszrétegónek eltávolítását. Kákay Szabó György e sokszor felette kényes műveletek elvégzésében is a legmegbízhatóbb szakembernek bizonyult. Nagy tapasztalata, finom stílusérzéke, megfontoltsága a legjobb mértéket tartotta, és sohasem engedte, hogy a megtisztított képek bántóan nyers benyomást keltsenek. A Régi Képtárban az id. Lucas Oranach «Krisztus si-