Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

BALOGH JOLÁN: A Régi Szoborosztály állandó kiállítása II.

XIII. század és közös az időrendi végpont: a XVI. század. Ezzel az elrendezéssel a II. emeleti helyiségek teljesen megteltek a Régi Szoborosztály kincseivel, a jobb szárnyon az olasz iskolák, a bal szárnyon az északi iskolák alkotásaival. A Régi Szoborosztály fejlődése tekintetében a legjelentősebb eredmény a francia terem. Az itt kiállított francia szobrok — kettő kivételével — mind az utolsó 15 évben kerültek Múzeumunkba. Korábban szó sem lehetett a francia szobrászat bemutatásáról. Az első lépéseket 1950 — 1952-ben tettük meg a tervszerű vásárlásokkal. Ennek eredményeképpen 1956-ban a Múzeum 50 éves jubileuma alkalmából az újjáalakított kiállításban egy kis kabinetet francia szobrokkal rendezhettünk be. Ma már francia szobraink megtöltik a T alakú nagytermet, és szemléletes képet adnak a francia szobrászat fejlődéséről a XIII. századtól a XVI. század elejéig. Az új szerzemények közül kiemeljük Szt. Jakab szobrát, a francia katedrális szobrászat kitűnő alkotását a XIII. századból, a korai franco-flamand Madonnát az 1300 körüli évekből, a XIV. századi mészkő Madonnát, Szt. Mihály lendületesen megkomponált XV. századi gyönyörű faszobrát, Ev. Szt. Jánosnak fáj dalomtól átjárt nemes alakját, és végül a Michel Colombe köréből való Szt. Borbálát. A francia teremben kapott helyet két korai spanyol szobrunk, mindkettő új szerzemény: az egyik a Mettertia-csoport (Szt. Anna harmadmagával), a román stíluskorszak szigorú tektonizmusával felépített kompozíció egykorú, remek polychromiájának a maradványaival; a másik egy szép gótikus Madonna-torzó márványból. Német szobraink sorozata hasonlóképpen számos új darabbal gyarapodott. Kiemeljük közülük a XIV. századi gyönyörű déltiroli feszületet, az osztrák apostol szobrot a XV. század végéről, ugyanebből a korból a kitűnő Szt. Péter-fejet és a sokalakos Krisztus-siratása csoportot a XVI. század első feléből. Gyér számú németalföldi szobrainkat egy elsőrangú flamand alkotással gyarapíthattuk: a Krisztus feltámadását ábrázoló tölgyfa domborművei. Új darabokat iktathattunk be az olasz iskolák szobrai közé is. A VIII. kabinetben négy remek plakettet állítottunk ki: Michelangelo rajzai nyomán készült allegorikus figurákat (rabszolgákat), továbbá egy bájos toszkán bronzot, a Lépő puttót. A X. kabinet velencei sorozata Alessandro Vittoria műhelyéből származó finom bronzokkal, allegorikus nőalakokkal gyarapodott. Egészen újonnan csatoltuk az olasz kabinetsorhoz a XI. kabinetet, melyet túlnyomórészt új szerzeményeink népesítenek be. A kabinet fődarabja a hatalmas, sokalakos, márvány dombormű Krisztus és Tamás jelenetével. Velencei munka a XVI. század közepéről Jacopo Sansovino valamelyik követőjétől. Nem kevésbé jelentős darab a vele szemben álló szobor, Pál apostol finoman faragott alakja, az olasz renaissance faszobrászat ritka kiváló alkotása Messinából. Olasz gyűjteményünk egyik különlegesen értékes csoportja éppen a faszobor-sorozatunk, amely a XIII. századi spoletói feszülettel kezdődik, és a XVI. századi alkotásokkal fejeződik be : a gyönyörű toszkán apostol-fejjel (IX. kabinet) és Szt. Pál messinai szobrával. A velencei cinquecento szobrok közé néhány spanyol művet is beillesztettünk. Valamennyi velencei hatás alatt készült. A finoman színezett és dúsan aranyozott elefántcsont Szt. Mihály-fej Tullio Lombardo fejtípusaihoz igazodik, a szép Annunciacio-csoport Girolamo da Campagna hatását tükrözi friss, eleven egyéni stílusban. Az olasz mintaképektől függetlenebb a zárt körvonalakkal megkomponált Pietácsoport, mely valószínűleg a Medina de Pomar Sta Clara templomában, a Condestable-kápolnában álló nagy oltár mesterétől származik. AIL emeleti olasz kiállításunkhoz és a lépcsőházi Kőtárhoz új egységként kapcsolhattuk a földszinti renaissance csarnokban elrendezett remek szép velencei kútóorozatunkat. A tíz darabból álló páratlan gyűjtemény túlnyomórészt új szer-