Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

NAGY TIBOR: A Szépművészeti Múzeum Epona-domborműve

mozgalmasabbá, egyúttal szervesebbé alakították át a klasszikus formájában is eléggé merev, sztatikus ábrázolástípust. Ismert példája ennek a kora hellenizmustól elterjedt Hades-, ill. Sarapis-ábrázolás, amelyen az isten trónuson ült, s kinyújtott jobb kezét a Kerberos feje fölött tartotta, illetve fejére tette.

77 A trónoló Kybelé alakjának hasonló tendenciájú átfogalmazása a késő klasszikuskori művészet kezdeményezéseihez kapcsolódhatott és legkorábban az i. e. III. század (Sabouroffrelief) valósulhatott meg. Minthogy pedig a Mattei-féle Kybelé-szobor tanúsága szerint ez az újszerű, potnia-vonásokkal felruházott szobortípus Rómában is jól ismert volt a korai császárkorban, igen valószínű, hogy e £>oírem-gesztusok ilyen Kybelé-ábrázolások közvetítésével juthattak Epona Rómában kialakuló ikonográfiájába. A Szépművészeti Múzeum domborművével kapcsolatban elsősorban vizsgálandó kompozícióforma a kétoldalt profilban rajzolt állatalakok közt trónoló istennő képtípusa ugyancsak a Kybelé-vallás emlékanyaga felé mutat. Mindenekelőtt: a Dea Syria-kultusz emlékanyagában ez a kompozíciós szkéma eddig teljesen ismeretlen; közvetlen előzményei sorában az lin. «névtelen istennő szolgálatában álló Dioskurok» képtípusa sem jöhet számításba, minthogy ez egyrészt, elterjedését tekintve, majd kizárólag az Aegeikum világára szorítkozott,

78 másrészt pedig egyetlen szteatit szobrocskától

79 eltekintve tudomásunk szerint nem alkalmazta a középen trónoló istennő alakját. A jelentős időbeli távolságon kívül a középen trónoló alak hiánya miatt is szükségtelen bővebben foglalkoznunk az antithetikus, profilban ábrázolt lovak között homloknézetben álló hérosnak vagy harcosnak a görög és az etruszk archaikus művészetből jól ismert kompozíciójával,

80 amely változtatás nélkül továbbélt a császárkori lovas-síremlékeken.

81 A közvetlen előképek szemszögéből nézve hasonlóképpen nem tulajdoníthatunk különösebb jetípus megjelenése az i. e. 119-re keltezett Stratoniké-sztélén ( C o n z e, A.: Reise auf der Insel Lesbos. Hannover, 1865. 61 sk., XIX. t.), egv i. e. I. századi kvzikosi fogadalmi táblán [Schöbe r, A.: ÖJh. XXVII (1981) 52. old., 73. kép] és a Pontus-melléki többi görög város emlókanyagában [1. pl. Condurach i, E.: Serta Kazaroviana. I (1950) 185 sk. és a moszkvai Történeti Múzeum olbiai terrakotta Kybelé-szobrát.] inkább amellett szól, hogy ilyen «rómavárosi» típus nem létezett, hanem egy kisázsiai, talán pergamoni változat jutott el egyrészt Rómába, másrészt a Pontus vidékére. A palatinusi szentély anyagára 1. most: B art ol i, A.: Rend. Pontif. Accad, XXIX (1956-57, 1958) 13 sk. 77 Az előbbi kartartásra példák: Weber, W.: Die ägypt.-griech. Terrakotten. 27. Az utóbbira: Reinach, S.: Rép. stat. I. 440. III 8,7; Goessler, P.: Germania VI (1923) 125 sk.; C ast igl i o ne, L. fejtegetései szerint [Bull, du Musée Nat. Hongrois des Beaux-Arts 12 (1958) 17 sk., különösen 33.] a császárkori kanonikus Sarapis-típus képviselői az alexandriai Serapieion Hadrianus-kori kultuszszobrát másolták. Ujabban ezt a típust is hellenisztikus-korinak bizonyítja C h a r b o n n e a u x, J.: Mon. Piot. 52 (1962) 15 sk. 78 C h a p o u t h i e r, E.: Les Dioscures au service d'une déesse. (Bibi. de l'école françaises d'Athènes et de Rome. Fasc. 137. 1935), 100 sk., és az emlókanyag ott közölt elterjedési térképe. Azóta Tunisia középső részéből, Ghorfából közöltek egy fogadalmi táblát: Picard, Ch.: Antike Kunst. 5 (1962) sk., 11. t., 2. kép'. 79 C h a p o u t h i e r, E,: i. m. 48. old., 25 sz. 80 C h a r b o n n e a u x. J.: Préhistoire. I (1932) 191 sk., s hozzá N i 1 s s o n, M. P.: Geschichte der griechischen Religion.

2 München, 1955. 288. E téma anyagát az etruszk iparművészetben legutóbb B 1 á z q u e z Martinez, I. M.: Atti del VII

0 Congresso Internaz. di Arch. Class. II. Roma, 1961. 199 sk. tárgyalta meg. 81 S t u art J ones, H.: Catalogue. 32. t., 53. a kép; K a 1 i n k a , E.: Antike Denkmäler aus Bulgarien. 327 — 328. hh., 420. sz. Pannóniában a duplazsoldos katonák sírkövein gyakori ábrázolás. L. pl. Schober, A.: Die röm. Grabsteine von Nnricumund Pannonién. Wien, 1923. 271. sz., 140. kép; Intercisa. I (1954) LXI. t., 5; Barkóczi, L.: Brigetio (Diss. Pann. II. 22 [1944], IV. t., 3. stb.).