Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
A Szépművészeti Múzeum 1963-ban
A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM 1963-BAN Az épület helyreállítási munkái során az év folyamán az oldalhomlokzatok tatarozása folytatódott. A belső korszerűsítés keretében a Régi Képtár olasz és németalföldi kiállítási termeiben a villanyvilágítás szerelése folyt tovább. Az év végén Pigler Andor főigazgató nyugalomba vonult, s 1964 év elején új főigazgatókónt Garas Klára vette át a Múzeum vezetését. A Múzeum különböző kiállításait ez évben 287 494 látogató tekintette meg. Gyűjtemények A Múzeum műtárgygyarapodása az év folyamán különösen az Antik Osztály és a Régi Képtár körében volt jelentős. Az Egyiptomi Osztály 10 új szerzeményt iktatott gyűjteményébe, ebből 8 vételként került a Múzeum birtokába, kettőt pedig más múzeumtól vettünk át. Az új szerzemények közül kiválik egy ülő Isis ölében a gyermek Harpokrates, bronz szobrocskája. Ugyancsak jelentős szerzemény volt egy múmiakoporsó a benne levő múmiával, amely eredetileg Platz Bonifác gyűjteményéhez tartozott, majd a zirci Reguly Antal Múzeum őrizetében volt mostani átvételéig. Az Antik Osztály összesen 47 darabbal gazdagodott. A szerzemények közül 45 vétel, kettő pedig ajándék volt. Kiemelkedik közülük egy 39 darabból álló arany ékszer-gyűjtemény, amelynek túlnyomórészt a római korból származó anyagához etruszk és görög hellenisztikus tárgyak járulnak. Ezzel az anyaggal együtt került a Múzeumba egy kora-császárkori domborműves ezüstlemez, amelynek párját a gyűjtő, dr. Bäsch Loránd ajándékul adta a vásárlás alkalmával a Múzeumnak (79—80. kép). Említést érdemel még két késő-római márvány szarkofág-töredék (képe Bulletin 15, 1959. 13—14. kép). A Régi Képtár anyaga 18 darabbal gyarapodott, s ezek egy kivételével mind vásárlás útján szereztettek. Kiemelést érdemel Frederick van Valckenborch « Viharos táj » című, viszonylag nagyméretű képe, a németalföldi késő-manierizmus e legjelentősebb mesterének Múzeumunkban immár második ilyen nemű alkotása (81. kép); Giulio Carpioni jellegzetes képe, «Jakob létrája » (83. kép), érdekes adalék a G. M. Pilo nemrégen megjelent monográfiájában összefoglalt emlékanyaghoz; Francesco Londonio « Nyáj pásztorfiúval ós barna lovai» című festménye; a ritka Gabriello Salcinak 1719-ből datált, flamand modorban készült « Vadászcsendélete » (82. kép) ; egy észak-olasz festőnek, feltehetően Marco Riccinek « Viharos táj » című képe, valamint négy darab kisméretű grisaUle-freskó, vászonra áttéve, amelyek állítólag a velencei Palazzo Labiából származnak ós Giovanni Domenico Tiepolónak tulajdoníthatók. Martin Johann Schmidttől (Kremser— Schmidt) már eddig is több antik tárgyú képecskét szerzett meg a Szépművészeti Múzeum, ezeknek a sorát
